Századok – 2020
2020 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Timár Péter: Magyarország középkori településeinek és egyházainak topográfiai adattára I–VI. (Jankovich-Bésán Dénes)
882 TÖRTÉNETI IRODALOM szeti és műemléki adatok ismertetésében megtaláljuk az épület korára, alaprajzára, építészeti stílusára, átépítéseire, bővítésére stb. vonatkozó forrásokat, leírásokat, alkalmasint egymásnak ellentmondó megállapításokat is. Ha egy településhez több egyházi intézmény is sorolható, ezek adatait külön bekezdésben csoportosította a szerző. A különböző felekezetek által használt templomok nincsenek egymástól elkülönítve, ha az a források alapján nem volt lehetséges. A betűhív tulajdonnevek, esetleg szövegrészek dőlt szedéssel kiemelve szerepelnek. Könnyen kezelhetővé és ellenőrizhetővé teszi a katasztert, hogy minden adat után zárójelben találjuk a forráshivatkozást. A hatodik kötet tartalmazza az egységes irodalomjegyzéket (101 oldal), ahol egy rendszerben találjuk a rövidítéseket, levéltári és szakirodalmi forrásokat. Hasonlóképpen jól áttekinthető és minden névalakra kiterjedő a több mint 700 oldalas névmutató is, amely szoros magyar betűrendben tartalmazza betűhív alakban az összes helynevet, közéjük besorolva a mai közigazgatási egységeket és a hozzájuk kapcsolódó (területükre eső) címszavakat, megkönnyítve ezzel a célzott településkutatást. Ezenkívül megtaláljuk a forrásokban szereplő és a szócikkekben említett személyneveket, birtokosokat is. A munka általánosítható eredményeit tekintve tanulságosak a szerző által közölt statisztikai adatok: a kataszter 13 172 címszót tartalmaz, amelyben benne foglaltatnak a ma is létező települések (3507) és a 7700 elpusztult falu neve. Ez a mai településekre vetítve átlagosan három elpusztult falut jelent, de akad olyan is, ahol a mai közigazgatási határokon belül tíz vagy még annál is több hajdani helységet lehetett azonosítani. Timár ezt a mennyiséget kibővítette még 2000 újkori helynévvel, amelyekről egyéb adatok hiányában feltételezte, hogy falura vagy templomra utalhat. 3448 településről bizonyosodott be, hogy sem Györffy György, sem Csánki Dezső történeti földrajzi munkájában nem szerepel. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy ilyen méretű, egyetlen ember által öt évtized alatt, minden intézményi háttér nélkül létrehozott mű hibátlan lenne. Maga a szerző sem. Ennek ellenére a magam részéről nem hibákat keresnék benne, hanem azokra a nehézségekre szeretnék rávilágítani, amelyekkel a felhasználó esetleg szembesülhet. Ne számítson például arra a jövőbeni helytörténész, hogy csupán ezen kötetek segítségével könnyedén meg tudja írni egy-egy falu vagy templom történetét. Timár Péter munkája ugyanis nem történeti földrajz, nem vett fel adattárába minden birtoklástörténeti adatot, a nem egyházi épületeket, malmokat, vízrajzi adatokat stb. Ezekre nézve továbbra is el kell mélyedni a forrásokban, azonban biztos, hogy a kiindulás már sokkal könnyebb lesz. Nem lehet elvárni azt sem, hogy a Mohács utáni forrásanyag minden elemét: családi levéltárakat, megyegyűlési jegyzőkönyveket stb., egyszóval a helyi forrásanyagot az egész országra nézve, akár egyetlen témában is kigyűjtse. Ezekből a forrásokból ugyanis – továbbra is helytörténészi feladatként – a megadott hivatkozások segítségével még rengeteg új adat nyerhető. Alkalmanként nehezen lehet eligazodni egy-egy település adatai között, különösen akkor, ha több templomról, vagy ugyan egyről, de egymásnak ellentmondó adatokról vagy akár a szakirodalomban fellelhető különféle véleményekről van szó, amelyeket Timár Péter igyekszik a tárgyilagos, kívülálló szemszögéből interpretálni és időrendbe szedni. Az is kitűnik az egyes szócikkekből, ha légből kapott állítások, feltételezések olvashatók a szakirodalomban (például Szalacska esetében), és az is, ha oly mértékben keverednek az adatok, hogy azokat szétválasztani részletes helyi vizsgálat nélkül nem lehet (például Dunaszekcső, Somogyvámos estében), ahogy a szerző erre fel is hívja a figyelmet. A gyakran ellentmondó adatok, azonosítások értékelése során azonban úgy vélem, hogy Timár többnyire nem tehetett egyebet, mint hogy állásfoglalás vagy kritika nélkül felsorolta azokat, ezzel is érzékeltetve a topográfiai munka nehézségeit, de nem kívánt pálcát törni régészeti vagy műemléki szakmai kérdésekben. Némely címszó esetében a későbbiekben bi-
