Századok – 2020
2020 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Timár Péter: Magyarország középkori településeinek és egyházainak topográfiai adattára I–VI. (Jankovich-Bésán Dénes)
881 Timár Péter MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSEINEK ÉS EGYHÁZAINAK TOPOGRÁFIAI ADATTÁRA IVI. Magánkiadás, Szeged 2019. Alig több mint három esztendő telt el azóta, hogy Timár Péter megjelentette monumentális munkáját a Szerdahelyi családról (A Győr nembeli Szerdahelyi család története, birtokai és okmánytára. Szeged 2016.), és máris letette az asztalra közel öt évtizedes gyűjtőmunkája eredményét, amely az előbbihez hasonló, igen imponáló teljesítmény. A hat, egyenként hétszáz oldalt meghaladó terjedelmű kötet egyszerre nemcsak település- és templomkataszter, hanem egyúttal történeti helynévtár is. A szerző 1972-ben kezdett hozzá a középkori templomok felgyűjtéséhez, katalogizálásához. Az elmúlt évtizedekben két alkalommal is kibővítette gyűjtési stratégiáját, és így állt össze a most kézbe vehető mű, amely a mai Magyarország területén a középkori forrásokból megismerhető templomokat, kolostorokat és településeket tartalmazza. A cím – és a Bevezetőben leírt „kutatástörténet” – szerint Timár Péter elsősorban középkori templomkatasztert kívánt készíteni, de ezt időközben kibővítette a településekkel is, ennek megfelelően alakult ki a forrásokból megismert városok és falvak szerint rendezett templomkataszter. A kutatás felső időhatárát nem lehet pontosan megjelölni, hiszen a szerző napjainkig követte az egyes egyházi intézmények (templomok, kolostorok) sorsát. A korábbi hasonló, történeti, műemléki, régészeti stb. gyűjtésekkel szemben Timár a teljességre törekedett, vagyis minden megismerhető egyházi épületet és helységet felvett a katalógusába. Utóbbiakat akkor is, ha nem talált templomra adatot. A gyűjtés alapját a középkori oklevelek (DL–DF gyűjtemények) jelentették, amelyeket saját bevallása szerint teljes körűen feldolgozott, majd az egyes okleveleket azonosította a már nyomtatásban megjelent kiadványokkal. Ezzel már önmagában is olyan munkát végzett, amelyre eddig nem volt példa. Az 1526 előtt keletkezett okleveleken kívül a későbbi korok szétszórt – és sokszorosára duzzadt – forrásait már elsősorban a forráskiadványokból jegyzetelte ki. Mikrofilmen átnézte a 16. századi dika-jegyzékeket és más kamarai összeírásokat, a 17–19. századi egyházlátogatási jegyzőkönyveket és más egyházi forrásokat is. Szemmel láthatóan a teljességre törekedett a műemléki és régészeti szakirodalom valamennyi adatának beillesztésével is. Ezen a területen viszonylag kevés még nem közölt adatot találunk, de az irodalomjegyzék szerint a bajai, kaposvári, szegedi múzeumok és a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti adattárában is volt módja kutatni a szerzőnek, és ez a munka újdonságokkal szolgált. Természetesen nem maradhattak ki a publikált helynévgyűjtések sem, amelyekből minden templomra és elpusztult településre utaló adatot felvett az egyes tételekhez, bár ezen a téren is támaszkodott eredeti kéziratra (Pesty Frigyes). Úgy tűnik, hogy a térképadatbázis elsősorban az első és a második katonai felmérésen alapul, amelyek szelvényeiről a templomjelöléseket és a hozzájuk tartozó szöveges leírásokat is megemlíti, illetve közli. A kötetekben alfabetikus sorrendben követik egymást a települések, az azonos nevűek sorszámozottak. Ezáltal könnyedén áttekinthető, hogy például 26 Almás, 45 Apáti, 18 Berény, 35 Besenyő, 20 Csatár stb. helységnevet gyűjtött össze. A felhasználó számára nagy könnyebbség e munka segítségével kiválasztani a kívánt települést. Külön címszóban – kapitális betűformátumban kiemelve – találjuk azokat a templomos faluhelyeket, amelyek neve nem maradt fenn, és csak régészeti adat van róluk. Ilyenek leginkább a publikált terepbejárási lelőhely-jegyzékekben találhatók, és a mai település neve alá vannak rendelve. Az egyes címszavakon belül első helyen találjuk a település létezését bizonyító adatokat a legkorábbi említéstől kezdve, ezt követően pedig a templomra utaló forrásokat időrendben, ide értve a régészeti, műemléki leírásokat és az újkori földrajzi neveket is. A régé-TÖRTÉNETI IRODALOM századok 154. (2020) 4. szám
