Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Dévényi Anna: A középfokú oktatás társadalompolitikai vetületei a Horthy-korszakban
81 SZÁZADOK . () . SZÁM Dévényi Anna A KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS TÁRSADALOMPOLITIKAI VETÜLETEI A HORTHYKORSZAKBAN* A Horthy-korszak államigazgatási–kormányzati működését tekintve az ágazati nívódíjat ma kétség kívül a kultusztárcának ítélnénk meg. Az elsősorban Klebelsberg (és csak másodsorban Hóman) nevével fémjelzett oktatáspolitika történeti megítélése ma – nemcsak az emlékezetpolitika, de a tudományos elemzések jóvoltából is – egyértelműen pozitív. Az egykor a kommunista hatalmi rendszer legitimációs céljait szolgáló, a „zsákutcás”, továbbhaladást gátló iskolarendszert kárhoztató narratíva lassan kikopik a köztudatból.1 Ez az értékelés az iskola számos funkciója közül a társadalmi mobilitásra gyakorolt hatást emelte ki, és kétségtelen, hogy létezik olyan releváns nézőpont, amely ezt a konklúziót társadalomtudományi szempontból is megalapozottá teszi. A Horthy-kor társadalmát a mobilitás szempontjából vizsgálva ugyanis két eltérő perspektívát vehetünk kiindulópontnak. Andorka Rudolf széles körű empirikus kutatások talaján álló megállapítása szerint „1945 előtt egy értelmiségi családból származó férfinak körülbelül negyvenszer akkora esélye volt értelmiségi pozíció elérésére, mint egy szakmunkás fiának, és körülbelül százszor akkora, mint egy mezőgazdasági munkát végző család fiának”.2 Ez a mobilitási esélyeket „alulról” szemlélő nézőpont. „Felülről” azonban más képet mutat a pálya. Szintén Andorka mutatta ki, hogy a vezető beosztásúak és értelmiségiek körében „a férfiak között 1939-ben 13,2%-ot tettek ki a paraszti származásúak, 8%-ot a munkás származásúak és 25%-ot azok, akik nem fizikai munkát űző, de nem is diplomás vagy vezető beosztású apától származtak. Egyharmadot tett ki azon értelmiségiek és vezetők száma, akik maguk is ilyen helyzetű apától származtak, * A tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült. 1 A Horthy-korszakban is megfogalmazódtak súlyos bírálatok a társadalmi egyenlőtlenségeket fenntartó oktatási rendszerrel szemben: „Politikai mozzanat ebben is van, az elmúlt törvényben is volt, a merev kasztok kiépítésének és megrögzítésének szándéka [...]” – Kéthly Anna felszólalása az 1934. évi középiskolai törvény parlamenti vitáján. In: Az 1934. évi középiskolai reform – a törvényjavaslat előkészítése és vitája. Szerk. Antall József. Bp. 1986. 103. A marxista történetírás tipikus fogalmazásmódjára példa: „A Horthy-korszak iskolarendszerének jellemző vonása volt, hogy az elemi iskola IV. osztályának elvégzése után a tanulók szüleik társadalmi, gazdasági helyzetének megfelelően elkülönültek egymástól. [...] A régi Magyarország iskolarendszerének ez a zsákutca jellege híven tükrözte a társadalom osztálystruktúráját.” – Jóború Magda : A magyar köznevelés jelenlegi szervezete és problémái. (Tanulmányok a neveléstudomány köréből.) Bp. 1958. 474. A „zsákutcás” iskolarendszer kérdésére még a legfrissebb történelemtankönyveink is reflektálnak. Lásd Száray Miklós: Történelem 11. OFI, Bp. 2015. 226. 2 Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Bp. 2000. 252–253.
