Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Dévényi Anna: A középfokú oktatás társadalompolitikai vetületei a Horthy-korszakban
82 A KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS TÁRSADALOMPOLITIKAI VETÜLETEI A HORTHY-KORSZAKBAN vagyis ebben a csoportban is igen jelentős volt a kívülről belépők aránya, jóval nagyobb, mint a csoport önreprodukciója”. 3 Milyen összefüggésben áll az „alulról” és a „felülről” érzékelhető tapasztalat a kor társadalompolitikai és oktatáspolitikai döntéseivel? Mi volt a közoktatás funkciója a korszak hazai társadalompolitikájában? Hogyan vélekedtek minderről a kortárs szakemberek és döntéshozók? Az önálló államiság létrejöttével járó lehetőségek és megrázkódtatások, a forradalmak és Trianon által szétzilált társadalmi viszonyrendszer helyreállítása vagy modernizációja, a stabilitás vagy a megújulás lebegett a szemük előtt? Tanulmányom a korszakban a társadalmi mobilitás ugródeszkájaként számon tartott középfokú oktatásra összpontosítva vizsgálja e kérdéseket. A vizsgálat során a szociológia, az oktatásszociológia, a társadalomtörténet és a neveléstörténet szempontjait és kutatási eredményeit használom fel. Az oktatás és a társadalompolitika összefüggéseinek, illetve az ezzel kapcsolatos Horthy-kori stratégiáknak és döntéseknek a vizsgálatához olyan modellt javaslok, mely segít elrugaszkodni a minősítés kényszerétől. A megértés érdekében nemcsak az ehhez nélkülözhetetlen politikai, gazdasági, társadalmi kontextust jelzem (valóban csak utalás-szerűen), hanem egy olyan társadalomtudományi elmélet fogalmi rendszerét is segítségül hívom, amely a kulturális javak társadalmi elosztásának törvényszerűségeit általános érvénnyel képes megragadni. Pierre Bourdieu a társadalmi struktúrák és a kultúra viszonyát a hatalom és a privilégiumok elosztása (illetve az ezekért folyó harc) szempontjából vizsgálta, elsősorban az ezek reprodukciójában megfigyelhető folytonosságra keresett magyarázatot.4 Differenciált tőkeelmélete a gazdasági tőke mellett megkülönbözteti a kulturális, a társadalmi és a szimbolikus tőke „típusait”,5 melyek érthetővé és leírhatóvá teszik a társadalmi csoportok és egyének hatalomhoz való hozzáférését, illetve erre irányuló stratégiáit, így az oktatáshoz való viszonyukat is.6 Az iskolában megszerezhető tudás eszerint olyan – viselkedésmintákat, ízlést, kompetenciákat és ismereteket is magába foglaló – kulturális tőkét gyarapít, mely a munkaerőpiacon gazdasági tőkévé transzformálható. A kulturálisan közvetített hatalmi viszonyok megértéséhez, a cselekvések és struktúrák közötti kapcsolatok tematizálásához hasznos lehet számunkra Bourdieu habitus-fogalma is.7 A habitus a személyiségbe mélyen beágyazódó, 3 Uő: A Társadalmi mobilitás változásai Magyarországon. Bp. 1982. 284. – Idézi: Bódy Zsombor: Elitek a két világháború közötti Magyarországon. Századvég 85. (2017) 3. sz. 9. 4 Hans-Ulrich Wehler: Pierre Bourdieu. Az életmű magva. Korall 2001. 3–4. sz. 248., 253. 5 Pierre Bourdieu: Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke. In: A társadalmi rétegződés komponensei. Válogatott tanulmányok. Szerk. Angelusz Róbert. Bp. 1999. 156–177. 6 Pierre Bourdieu: Rekonverziós stratégiák. In: Uő: A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Bp. 1978. 350–378. 7 Sven Reichardt: Bourdieu történészeknek? Kulturszociológiai ajánlat a társadalomtörténet számára. Korall 2001. 3–4. sz. 235–240.
