Századok – 2020
2020 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Lippay György a római Rezidencia Kongregáció előtt (1638–1642)
TUSOR PÉTER 801 Ha a bíboros nepos, illetve az Államtitkárság részéről nem is ismerünk választ Lippay és Szelepchény szempontjaira – sőt azt sem tudjuk, hogy mikor került sor Gonzaga követ audienciáira említett kredencionálisai alapján –, a Kúria hajlíthatatlan álláspontjáról értesülhetünk a Rezidencia Kongregáció újabb, immáron negyedik határozatából, mely 1638. november 23-ai ülésén született meg. Ebben a pápai hatóság felszólítja a nunciust, hogy minden lehetséges és szükséges eszközzel kényszerítse vissza az egri püspököt egyházmegyéjébe. Az olasz nyelvű részletezés szerint ennek az udvar visszatértével Bécsbe immár végleg elhárult az akadálya. Ebben az indoklásban feltehetően egy korábbi, Baglioni által a Kongregációhoz írt jelentésének az információja azonosítható: a nuncius az udvar prágai tartózkodásával indokolta, miért nem tudja végrehajtatni a korábbi rendelkezést. Az újabb előírás szerint már azt is ellenőriznie kellett, hogy Lippay személyesen részt vesz-e a pasztoráció irányításában, és erről jelentést is vártak tőle. 82 Johannes Matthias Prickhelmayr osztrák udvari kancellár tárgyalása a nunciussal (1638. december) A Rezidencia Kongregáció szemmel láthatóan továbbra is saját ügykörében, működési rutinja szerint járt el. A különféle interveniálások semmiféle hatást nem gyakoroltak tevékenységére, bár informálisan legalább a császári követ audienciájáról83 mindenképpen tudniuk kellett a prelátusoknak. A különféle szálak csupán 1638 decemberében és 1639 januárjában értek össze. Ekkorra viszont az egri püspök-kancellár rezidencia-problémája – kiemelkedve a rutinügyek sokaságából – már a pápai–Habsburg kapcsolatok homlokterébe került. A sarokba szorított, a nuncius által mind szóban, mind pedig írásban székhelyére parancsolt84 egri püspök mozgósította a császári udvart, melyben nemcsak hivatali, hanem lelkipásztori szolgálatot is végzett,85 és a Hofburg 1638 decemberé ben jól összehangolt akciót indított. Bécsben Lippay kollégája, Johannes Matthias Prickhelmayr osztrák udvari kancellár 86 III. Ferdinánd utasítására felkereste a pápai nunciust. Amint arról Baglioni december 18-ai titkosított jelentésében beszámol, a 82 ASV Congr. Concilio, Reg. Litt. Resid. vol. 1. fol. 76v. 83 Az augusztusi/októberi megbízólevelek tanúsága szerint az ősz folyamán mindenképpen sor kerülhetett egy követi audienciára az ügyben. Ezt onnan tudjuk, hogy a Kongregáció a 109. jegyzetben idézendő, 1639. január 7-ei dekrétuma a követ újbóli fellépéséről beszél e téren. 84 Lásd a 88. jegyzetben a december 18-ai jelentését. 85 Például 1637. május 31-én ő mondta a vesperást Hofkapelléban III. Ferdinánd jelenlétében. Die Diarien und Tagzettel i. m. II. 161. 86 Lásd Acta Pacis Westphalicae, Biogramme (Prickhelmayr). (https://bit.ly/2WFATXH, letöltés 2020. máj. 12.) 1640 júniusától titkos tanácsos (de nemességet csak 1648-ban kapott). Die Diarien und Tagzettel i. m. II. 474.
