Századok – 2020
2020 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Lippay György a római Rezidencia Kongregáció előtt (1638–1642)
LIPPAY GYÖRGY A RÓMAI REZIDENCIA KONGREGÁCIÓ ELŐTT (1638–1642) 788 kötelezettségének, és ekkor is főként arról beszél, mint látni fogjuk, hogy inkább a bullák megszerzésének elmaradását kifogásolta. Malatesta Baglioni nuncius elődeihez hasonlóan alighanem a bécsi udvar szokványos kellékének tekinthette a magyar püspök-kancellár jelenlétét. A nuncius jelentései az 1637–1638. évi diétáról. Véletlen pápai figyelem? (Az első kongregációs dekrétum, 1638. január 9.) Amennyire az a viszonylagos bőségük ellenére sem hiánytalanul fennmaradt forrásokból kihámozható, arról lehetett inkább szó, hogy VIII. Orbán és környezete maga figyelt fel a problémára és rendelte el, ha nem is motu proprió val, de saját in díttatásból a kérdés rendezését. Az ügy nyitányát a Rezidencia Kongregáció 1638. január 9-én kelt aktája jelenti. Eszerint ugyanis: miután az országgyűlés befejeződött, a nuncius ne szűnjön buzgólkodni azon, hogy a győri és az egri püspök visszatérjen székhelyére, intve őket pásztori feladataikra. A Kongregáció egyúttal megdicsérte Malatestát, hogy figyelmeztette a két főpapot bulláik megszerzésének szükségességére, és jelentést várt a fejleményekről.34 Feltűnő, hogy az akta a nunciust csupán a bullák ügye miatt méltatja, továbbá, hogy a felszólítás a székhelyre történő visszatérésre nemcsak a kancellár Lippayra, hanem Draskovich György győri püspökre (1635–1650) is vonatkozik. Ráadásul az ügy nemcsak a szentszéki bürokrácia és diplomácia csatornáin indult el. Jelentőségéhez mérten teljesen szokatlan módon a rendelkezést, miszerint a két püspök térjen vissza székhelyére, a pápa személyes parancsaként a római császári követnek is tudatnia kellett Béccsel, valamint a magyar hierarchia fejével, Lósy Imre prímással.35 Erre Scipione Gonzaga ( Duca di Bozzolo ) császári követ (1634–1641) csakis magától VIII. Orbántól kaphatott felszólítást szokásos pénteki audienciáján. Mi indokolhatja ezt a különös egyházfői figyelmet? Mielőtt elkezdenénk különféle összefüggéseket keresni a Barberini-korszak kétségkívül létező politikai prioritásai mentén,36 helyezzük vizsgálatunk középpontjába a kongregációs aktá ban megjelenő 1637–1638. évi pozsonyi országgyűlést, melyen november 29-től III. Ferdinánd (1637–1657) személyesen is részt vett. Az esemény az új uralkodó 34 Róma, 1638. jan. 9. ASV Congr. Concilio, Reg. Litt. Resid., vol. 1, fol. 57v . 35 Ezt Baglioni 1638. január 29-ei, a 33. jegyzetben idézett titkosított jelentése említi. BAV Barb. Lat. vol. 7005. fol. 104rv . 36 Teljes bizonyossággal nem zárhatjuk ki az esetleges kapcsolatot a Lippay ellen megindult kuriális eljárás és azon Habsburg törekvés között, amely állandósítani akarta a német jelenlétet a legfontosabb szentszéki kongregációban, a Sanctum Officiumban. Vö. Die Diarien und Tagzettel i. m. II. 183. (1637. júl. 30.) és 215. (1637. szept. 18.).
