Századok – 2020

2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Mátyás-Rausch Petra: Társadalmi mobilitás az erdélyi kincstári igazgatásban (1571–1629)

MÁTYÁS-RAUSCH PETRA 7 kincstári személyzetet tárgyaló tanulmányában úgy vélekedett, hogy a késő kö­zépkori Magyarországon létezett egy központi hivatalnokréteg, amely folyamatos utánpótlást kapott országos tisztséget viselő, befolyásos úr familiárisaként dol­gozó, alacsony származással, de szakképzettséggel bíró egyének révén, akiknek döntő többsége literátus műveltséggel rendelkezett. Ez igen heterogén csoport volt, leginkább az egy-két faluval rendelkező kisnemesek és a gazdag mezőváro­si, képzett jobbágyok tartoztak ide. Az előbbi „részcsoportnak” a középnemesi rétegbe való bekerülés, míg az utóbbinak a nemesség és az azzal járó előnyök el­érése volt az elsődleges célja.13 Kubinyi András megállapításai nagyrészt ráillenek a 16. század végi erdélyi kincstári igazgatásra is, ugyanis ezekben az évtizedek­ben a kincstári igazgatásban dolgozók között találunk feltörekvő kisnemest (sárdi Gyarmati Gergely) és gazdag mezővárosi jobbágyot (abrudbányai Fodor Pál), aki hivatali munkája révén lett nemes. A pénzügyi adminisztráció nagy szakértelmet és speciális tudást igényelt, a Báthory-kori Erdélyben az államigazgatásnak ez a területe kiváló kitörési lehetőséget biztosított az erdélyi világi értelmiség, ezen be­lül is a „deákság” számára. Az erdélyi „deákságot” Jakó Zsigmond négy csoportra bontotta,14 ezek közül leginkább a sajátos polgári vonásokat őrző gazdasági értel ­miség kapcsolható a korabeli kincstári hivatalokhoz.15 A Báthory-korra jellemző társadalmi változatosságot, a fényes karrierek és nagy bukások korát – ahogy azt a későbbiekben bemutatásra kerülő életpályák is bizonyítják – Bethlen Gábor uralkodása alatt egy nyugodtabb időszak váltotta fel, amely azonban már nem nyújtott olyan lehetőségeket a felemelkedni vágyóknak a pénzügyigazgatás terü­letén, és a kincstári hivatalok betöltői is más társadalmi csoportokból kerültek ki, mint a korábbi évtizedekben. Bethlen Gábor ugyanis előszeretettel támaszkodott a jómódú köznemességre és a már befutott, hivatalnok-értelmiségi dinasztiából származó tisztviselőkre a gazdasági-pénzügyi kormányzatban. A tanulmányomban bemutatandó két karriertörténet és azok utózöngéje szé­pen példázza a nagyhatalmú pártfogóval való találkozás, a házasságkötés fontos­ságát a társadalmi emelkedésben, valamint kiviláglik belőlük, hogy a társadalmi mobilitás útjai miképp módosultak a Báthory- és a Bethlen-korban. Ezen felül az alábbi két hivatali pálya alakulásán keresztül azt is megfigyelhetjük, hogy milyen 13 Kubinyi A.: A kincstári személyzet i. m. 33–36. 14 Ez a négy csoport a következő: jogászértelmiség, hivatalnokréteg, gazdasági értelmiség, valamint a „deákság” egy felszínesen képzett csoportja, amely több régi vonást is megőrzött, innen kerültek ki általában azok, akik nem állapodtak meg egyértelműen a világi értelmiség mellett, hanem ha a szükség úgy hozta, egyházi keretek között boldogultak. Lásd Jakó Zsigmond: Az erdélyi értelmiség kialakulá­sának kezdetei. In: Írás, könyv, értelmiség. Tanulmányok Erdély történetéhez. Szerk. Uő. Bukarest 1976. 23–24. 15 Uo.

Next

/
Thumbnails
Contents