Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Mátyás-Rausch Petra: Társadalmi mobilitás az erdélyi kincstári igazgatásban (1571–1629)
8 TÁRSADALMI MOBILITÁS AZ ERDÉLYI KINCSTÁRI IGAZGATÁSBAN (1571–1629) motiváló erőt jelentett az elitbe 16 való felemelkedés lehetősége a korabeli társada lom alsóbb rétegei szemében, valamint azt is, hogy az egyes klientúra-hálózatok egyben integráló erővel is bírtak, az ország szélső vidékeit kapcsolták össze a fejedelmi központtal. 17 Sárd – Gyulafehérvár – Kolozsvár – Sárospatak: a sárdi Gyarmatiak Gyarmati Gergely életútja egyike a Báthory-kor nem mindennapi kincstári karrierjeinek. Halálának pontos dátumát nem ismerjük, születési idejét (1553) azonban megtudhatjuk egy, a besztercei városi tanácshoz intézett leveléből.18 Származására nézve már nem rendelkezünk ennyire pontos információval, de valószínűsíthető, hogy ahhoz a Sárd mezővárosban lakó nemesi csoporthoz tartozott, amelynek tagjai leginkább hivatali úton próbáltak meg boldogulni és előrébb jutni a társadalmi ranglétrán.19 Sárd ugyanis a fejedelemség fővárosa, 20 Gyulafehérvár köz vetlen közelében feküdt, a székváros legszűkebb piackörzetébe tartozott, így magától értetődő volt, hogy az udvar mellett fungáló hivatalok kiváló lehetőségeket nyújtottak a szerény anyagiakkal bíró, ám képzett helybéli nemesség számára. Másrészt Sárd igen fejlett és gazdag mezőváros volt, így az itt élő nemesi réteg rendelkezett az államigazgatásbeli sikeres karrierhez szükséges tudással. 21 Arról sajnos hallgatnak a források, hogy Gyarmati Gergely milyen képzettséggel rendelkezett, amikor elkezdte igazgatási karrierjét, de valószínű, hogy sok pályatársához hasonlóan az alapok megszerzése után gyakorlati úton sajátította el a későbbi karrierjéhez szükséges tudást, köztük a pénzügyigazgatási ismereteket. Már említettük, hogy Fügedi Erik egy feltörekvő nemes életében az első döntő pillanatnak a későbbi pártfogójával való találkozást tartotta. Egy-egy ilyen találkozás körülményeit igen nehéz feladat pontosan feltárni, nincs ez másként 16 A korabeli erdélyi – elsősorban politikai elit – meghatározására lásd Horn Ildikó: A hatalom pillérei. A politikai elit az Erdélyi Fejedelemség megszilárdulásának korszakában (1556–1588). Akadémiai doktori értekezés. Kézirat. 2012. 12–14. 17 Engels, J.: A korrupció i. m. 30. 18 Albert Berger: Urkunden-Regesten aus dem Archiv der Stadt Bistritz in Siebenbürgen 1203–1585. I–III. Köln–Weimar–Wien 1986–1995. III. 266. 19 Gálfi Emőke: Gyulafehérvár és a körülötte fekvő mezővárosok kapcsolata a 16. század második felében. Erdélyi Múzeum 80. (2018) 1. sz. 47–48. A különlenyomat közrebocsátásáért köszönetet mondok Gálfi Emőkének. 20 Gyulafehérvár annak ellenére vonzó célpontnak számított, hogy központi funkciói eléggé hiányosak voltak, nem volt maradéktalanul alkalmas egy székváros szerepére. Lásd Erdősi Péter: A fejedelmi politikát támogató külföldi csoportok és a reprezentáció színterei Báthory Zsigmond udvarában (1581–1598). Kandidátusi értekezés. Kézirat. 1997. 57–58. 21 Gálfi E.: Gyulafehérvár i. m. 49–50.
