Századok – 2020
2020 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Lippay György a római Rezidencia Kongregáció előtt (1638–1642)
LIPPAY GYÖRGY A RÓMAI REZIDENCIA KONGREGÁCIÓ ELŐTT (1638–1642) 780 A Rezidencia Kongregáció A Kongregáció alapítása és feladatköre A Sacra Congregatio de Residentia Episcoporum alapítása és kezdeti működése nem cáfol rá a pápa tevékenységének megítélésére tett iménti megállapításokra. VIII. Orbán 1635. március 20-án hozta létre, az általa korábban, 1634. december 12-án kiadott Sancta Synodus Tridentina kezdetű bulla rendelkezéseinek hathatós betarta tására.5 Formailag a Trienti Zsinat határozatainak végrehajtását felügyelő, azokat értelmező Zsinati Kongregáción belül felállított részkongregáció (Congregazione particolare) volt. 6 Iratanyagát e kuriális dikasztérium archívuma őrzi ( Regesta su per residentia Episcoporum). 7 Mindenkori prefektusaként Róma bíboros vikáriu sa állt az élén.8 A Kongregáció döntéseit (decisio), határozatait ( decre tum), leveleit (litterae ) ő írta alá. Hivatalból tagja volt a datárius, az Apostoli Kamara audito ra, a Püspöki és Szerzetesi Kongregáció, valamint a Zsinati Kongregáció titkára. Utóbbi a tényleges titkári feladatokat is ellátta. 9 Offices et papauté (XIVe –XVII e siècle). Charges, hommes, destines. Ed. Armand Jamme – Olivier Poncet. (Collection de l’École française de Rome [CÉFR] 334.) Rome 2005.; Kaiserhof – Papsthof (16.–18. Jahrhundert). Hrsg. Richard Bösel – Grete Klingenstein – Alexander Koller. (Publikationen des Historischen Instituts beim Österreichischen Kulturforum in Rom 12.) Rome 2006.; „Rome, l’unique objet de mon ressentiment”. Regards critiques sur la papauté. Ed. Philippe Levillain. (Collection de l’École française de Rome [CÉFR] 453.) Rome 2011.; Olivier Poncet: La France et le pouvoir pontifical (1595–1661). L’esprit des institutions. (Bibliothèque des Écoles françaises d’Athènes et de Rome 347.) Rome 2011.; Alexander Koller: Imperator und Pontifex. Forschungen zum Verhältnis von Kaiserhof und römischer Kurie im Zeitalter der Konfessionalisierung (1555–1648). (Geschichte in der Epoche Karls V. 13.) Münster 2012.; Papato e Impero nel pontificato di Urbano VIII (1623–1644). Ed. Irene Fosi – Alexander Koller. (Collectanea Archivi Vaticani 89.) Città del Vaticano 2013. 5 Kiadása: Bullarium diplomatum et privilegiorum Sanctorum Romanum Pontificium I–XXIV. Ed. Aloysius Tomasetti. Torino 1857–1872. XVI. 457–462. 6 A Kongregációról egyetlen érdemi modern publikációt ismerünk: Agostino Lauro: La Curia Romana e la residenza dei vescovi. In: La società religiosa nell’età moderna. Atti del convegno studi di storia sociale e religiosa Capaccio-Paestum, 18–21 maggio 1972. Napoli 1973. 869–883. Régebbről lásd Ga etano Moroni: Congregazione della Residenza de’ Vescovi, Dizionario di erudizione storico- ecclesiastica XVI. Venezia 1842. 260–264. Az egyéb kézkönyvek, lexikonok nem adnak érdemi tájékoztatást e kuriális dikasztériumról. Működésébe XIV. Benedek lehelt új életet 1746-ban (Ad universae Christianae reipublicae), majd szerepét a Zsinati Kongregáció több feladatával együtt a Konzisztoriális Kongregáció vette át az 1908-as Kúria-reform alkalmával (Sapienti consilio). Niccolò del Re: La Curia Romana. Lineamenti storico-giuridici. Città del Vaticano 1970. 372–374. 7 A Vatikáni Titkos Levéltár fondjai sorában 1908-ig, amikor is X. Pius kuriális reformja megszüntette az intézményt, összesen hat regesztakötet maradt fenn, alig pár év lakúnával. Lásd a levéltár 1173. sz. indexét. Vö. Indice dei Fondi e relativi mezzi di descrizione e di ricerca dell’Archivio Segreto Vaticano. Città del Vaticano 2014. 37–38. 8 A korszakban Marzio Ginetti bíboros (1629–1671) a római vikárius gyakori diplomáciai küldetései miatt 1636–1640 között provikáriusként az idősebb Antonio Barberini bíborost helyettesítette, és ő elnökölt a Residentia Kongregáció ülésein is. 9 Az ügymenetre és a tagokra lásd Lauro, A.: La Curia Romana e la residenza dei vescovi. i. m. 871.
