Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Göncz László: A muravidéki szlovénok és a Mura mente helyzete 1918 őszétől a Tanácsköztársaság létrejöttéig
GÖNCZ LÁSZLÓ 757 Obál Béla kormánybiztos „vármegyeszervező” munkájának a következő hetek nem kedveztek. December végén, miután megszállták a Muraközt, egy délszláv katonai csoport Jurišić százados vezetésével a Murától északra fekvő szlovén és magyar települések közül is többet elfoglalt. A mintegy 6-7 napig tartó megszállás körülményeivel és összefüggéseivel, valamint a jugoszlávoknál okozott negatív hatásával ezúttal mélyrehatóbban nem foglalkozunk, azt azonban hangsúlyozzuk, hogy szlovén körökben (főképpen Matija Slavič és Rudolf Maister tábornok) az eseményt a Muravidékért folytatott küzdelem szempontjából károsnak minősítették.92 Az 1919. január 3-a utáni magyar győzelem után hiába erősítették folyamatosan a határőrséget, Vas és Zala megyéknek a jugoszláv állammal nem szimpatizáló lakosságában folyton jelen volt a „szerb megszállástól” való félelem. A kedvezőnek nem mondható magyarországi belpolitikai fejlemények mellett a Jugoszláviával rokonszenvezők folyamatosan növekvő csoportjában Jurišić csapatainak portyázása erősítette az elszakadáshoz fűzött reményeket. A már korábban is jelen lévő feszültséget, valamint a tervezett közigazgatási átszervezésekkel összefüggő bizonytalanságot tovább fokozta az egyre erőteljesebb szlovén és magyar agitáció. Pozvék Fülöp és Mathisz Lajos Budapestről kiküldött agitátorok jelentése (1919. január 31-én) ezt nagymértékben alátámasztja. Küldetésük első napjai az ideiglenes délszláv megszállás miatt a magyar katonai sikertől függtek. Beszámolójukból kiderül, hogy a délszláv megszállók elleni hatékony fellépést Obál közbenjárásával sikerült megszervezni, s a „csapattal” január hó 3-án este 6 órakor Szombathelyről ők is Muraszombatba indultak. A jugoszlávok elleni, január 4-ei támadásban aktívan részt is vettek (az események egy nappal korábban történtek, a beszámolóban a dátumokat illetően hibás adatok szerepelnek – G. L.). Az agitációs tevékenységet a stájer határ menti községekben azonban nem tudták rögtön megkezdeni, mert Vashidegkút jugoszláv ellenőrzés alatt maradt. Pozvék és Mathisz szerint csak 1919. január 10-én sikerült őket „kiverni” onnan, és ők két nap múlva, január 12-én megkezdték agitációs útjukat. A következő napokban bejártak számos falut (Véghely, Vashidegkút, Rétállás, Görhegy, Perestó, Vízlendva, Felsőlendva, Alsó-Csalogány, Felső-Csalogány és Mátyásdomb – az általuk használt településneveket vesszük át – G. L.), majd január 30-án Muraszombatba érkeztek. Jelentésükben ismertették a jugoszlávok hasonló, szerintük intenzív tevékenységét a stájer határ menti községekben. A jelentés szerint az emberek ezért velük nem is akartak beszélni, sőt nem is hallgatták meg mindig őket, bár úgy vélték, hogy sikerült nekik a „jobb módú polgárokat meggyőzni az új Magyarország előnyeiről”. Kedvező körülményként értékelték, hogy időközben a jugoszlávok sorozást rendeltek el Regedében (Radgona, Radkersburg), 92 Slavič, M.: Naše Prekmurje. i. m. 251–253.
