Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Göncz László: A muravidéki szlovénok és a Mura mente helyzete 1918 őszétől a Tanácsköztársaság létrejöttéig
A MURAVIDÉKI SZLOVÉNOK ÉS A MURA MENTE HELYZETE 758 amitől a Mura menti lakosság nagyon tartott, mert félt, hogy ha délszláv környezetbe kerülne, akkor ismét a harcterekre kellene mennie. A magyar agitátorok szerint a szlovén ajkú lakosságnak az volt a kívánsága, hogy az iskolák alsó tagozataiban a gyermekek szlovénul is tanuljanak, a hivatalnokok ismerjék és használják a szlovén nyelvet, hogy a nép ügyes-bajos dolgait tolmács nélkül elvégezhesse, valamint hogy a hivatalnokok jobb bánásmódban részesítsék őket. Úgyszintén fontosnak minősítették, hogy a közvetlenül érintett lakosság számára a stájer határ átjárható legyen. Mivel időközben a magyarországi oldalon megerősítették a határvédelmet, Pozvékék jelezték, hogy emiatt a beszámoló elkészítésekor a jugoszláv agitátoroknak már nehezebb volt a dolguk. Javasolták (bizonyára egyéni érdekből is), hogy a magyar agitációt tovább kell erősíteni a vidéken, valamint hogy a nép kapja meg a legszükségesebb fogyasztási cikkeket (petróleumot, cukrot, szappant, gyufát stb.), mert „néhány községben még van elszakadási vágy”. 93 A magyar agitátorok jelentése Muravidék olyan részére vonatkozott (a Mura folyótól északra fekvő, közvetlenül a stájer határ menti településekre), ahol a jugoszláv és a szlovén nyomásgyakorlást feltehetően jobban ösztönözték, mint a Zala megyei szakaszon, ahol a szlovén nemzeti tudat eleve erőteljesebb volt. A magyar kormány által támogatott „Vend vármegye” javaslatát a Novine 1919. évi első száma már határozottan bírálta. Azt kifogásolta, hogy a csak a nevében szlovén vármegye leple alatt valójában klasszikus magyar vármegyét kíván megvalósítani a magyar kormány, ahol majd legfeljebb az alacsonyabb rangú tisztviselők beszélnek szlovénul, a valóban befolyásosak azonban nem, mert azok – szerintük – magyarok lesznek. „Nekünk ilyen megoldás nem kell”, állt határozottan az említett cikk folytatásában, majd arra buzdították a Mura menti szlovénokat, hogy bárhol adódik arra lehetőség, mindenütt „autonómiát és önrendelkezést” követeljenek, mert az volt a „legkevesebb”, amit kérhetnek.94 A Novine következő számában egyértelmű választ adtak arra, hogy miért kizárólag az autonómiát tartják elfogadhatónak: „Azért, mert nem hiszünk a magyar uraknak.” 95 Ugyanebben a lapszámban számoltak be a muravidéki szlovén kérdés rendezése céljából 1918. december 26-án szervezett regedei (Radgona, Radkersburg) „táborról” is, amelyen üdvözölték a délszláv királyság új kormányát, valamint kérték, hogy minél hamarabb „vegye szárnyai alá a Muravidéket”. 96 Ilyen hangulatban kívánta Obál Béla kormánybiztos megnyerni a szlovén lakosságot a kormány által elfogadott „Vend vármegye” ötletének. Az előkészítés 93 MNL OL K 40 1919-XII. szám nélkül (vegyes iratok, 92–93.) Pozvék Fülöp és Mathisz Lajos agitátorok jelentése Muraszombatból, 1919. jan. 31. 94 Ka želemo? (Mit szeretnénk?). Novine, 1919. január 5. 1. 95 Zakaj želemo (Miért akarjuk?). Novine, 1919. január 12. 2. 96 Tabor prekmurskih Slovencov (A muravidéki szlovénok tábora). Uo.
