Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Göncz László: A muravidéki szlovénok és a Mura mente helyzete 1918 őszétől a Tanácsköztársaság létrejöttéig
GÖNCZ LÁSZLÓ 737 tiltakozott d ́Esperey tábornoknál, az antant hadsereg illetékes parancsnokánál, azonban mielőtt annak válasza megérkezett volna (amely egyébként néhány nappal később nemleges volt), már sor került a magyar és jugoszláv katonai alakulatok összecsapására a Murától északra fekvő területeken. A gyorsan változó körülmények közepette, az antant közömbös, magyar szempontból kedvezőtlen viszonyulása hatására, a hadügyminiszter csak a Muravidék területének felszabadításáról rendelkezett, a Muraközt pedig a jugoszlávok kezén hagyta. A megszállt táj egység védelmét Belgrád katonailag azonnal megerősítette, annak ellenére, hogy a megszállást illetően elsősorban horvát érdekről volt szó, s a szerb politikai és katonai vezetők addig visszafogottak voltak a kérdésben. 42 A határvédelmi vonal parancsnoka, Habacher alezredes a megszállás kezdetekor azonnal reagált az eseményekre, és orvosolni próbálta a helyzetet. Már december 26-án jelentette a hadügyminisztérium elnöki osztályának, hogy azon a napon katonai részről Pirchner őrnagyot és Papp főhadnagyot, valamint a civil hatóság részéről dr. Krátkyt, Nagykanizsa város főjegyzőjét és Kumper tolmácsot Csáktornyára tervezte küldeni azzal a paranccsal, hogy felhatalmazott küldöttség tagjaiként a Magyarország ellen induló jugoszláv csapatok legmagasabb rangú katonai parancsnokságával tárgyalásba lépjenek. Habacher utasításokkal is ellátta őket, elsőként a demarkációs vonal megjelölését javasolta nekik. Ha pedig arra nem mutatott volna hajlandóságot a tárgyaló fél, akkor a horvátok további szándékát lettek volna kötelesek megismerni. Mivel a jugoszláv katonai hatóságok a megszállott területen egyeseket megfosztottak a szabadságuktól, az alezredes javasolta, hogy győzzék meg tárgyaló partnereiket egy vegyes bizottság felállításának fontosságáról, amelyik kivizsgálja a helyzetet. Addig pedig a fogvatartottak szabadlábra helyezését kezdeményezte. Habacher arra is utasította a küldötteket, hogy eszközöljék ki a magyar közigazgatás megmaradását. A magyar szándék őszinteségét illetően az alezredes azzal érvelt, hogy Jászi miniszter a Muraköz autonómiájáról biztosította őt, a novemberi túlkapások elkövetőit pedig felelősségre vonták, a statáriumot bevezető főispánt felmentették hivatalából. A kijelölt képviselőknek arról is tudomást kellett volna szerezniük, hogy a délszláv katonai alakulatok a Muraköz megszállását vajon az antant avagy a jugoszláv kormány rendelete alapján hajtották végre. 43 A hadügyminisztérium rendőri főosztályának 1918. december 30-ai jelentése, amelyet a miniszterelnökségnek, a külügyminisztériumnak és a nemzetiségi minisztériumnak küldtek, az 1918. december 25-ei alispáni telefonjelentésre hivatkozva arra 42 Fogarassy László : A magyar–délszláv katonai kapcsolatok története 1918–1921. In: Baranyai Helytörténetírás 1985–1986. Szerk. Szita László. Pécs 1986. 537–539. 43 MNL OL K 26 1918-XLI. 6663. Habacher alezredes jelentése a hadügyminisztérium elnöki osztályának, 1918. dec. 26.
