Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Göncz László: A muravidéki szlovénok és a Mura mente helyzete 1918 őszétől a Tanácsköztársaság létrejöttéig
A MURAVIDÉKI SZLOVÉNOK ÉS A MURA MENTE HELYZETE 738 utalt, hogy a megszálló csapatok parancsnoka a Csáktornyára kiküldött magyar képviselőkkel mélyreható tárgyalásba nem bocsátkozott. Csupán közölte velük, hogy a Muraközt megszállta, mivel az ottani lakosság horvát, tehát a rokonokat szabadították fel a magyar uralom alól. A kiküldött képviselők megállapították, hogy a megszálló katonaság nem szerb, hanem horvát volt, ami megerősíti az arra vonatkozó, más (főképpen szlovén) forrásból származó állításokat. A Muraközben tartózkodó jugoszláv katonaságot 2000 főre becsülték, valamint egy lovas századot és tüzérséget is láttak. A jugoszláv katonai parancsnok térképén nyilak jelölték, hogy a továbbiakban – Alsólendva mellett, amelyet közben már megszálltak – Szentgotthárdot, Zalaegerszeget és Szombathelyt is megszállják majd, s tovább menetelnek a Duna felé. A vezérkari tiszt azt is tudatta velük, hogy Nagykanizsát is el akarták foglalni. A hadügyminisztérium leveléhez mellékelt alispáni telefonüzenet a néhány nappal később bekövetkezett eseményekre is utalt. Annak alapján arról kaptak értesítést a címzettek, hogy a Muraköz határát átlépve, a jugoszlávok Alsólendva városát és vasútállomását is megszállták, és mindenkit lefegyvereztek, aki fegyvert viselt. Az alispán utalt arra is, hogy a jugoszlávok bizonyára azért választották karácsony ünnepét a megszállás időpontjául, mert feltételezték, hogy akkor mindenki békességben van. 44 A Mura mente bizonytalan voltára utal a Zala megyei főjegyző 1918. december 27-ei keltezésű jelentése a belügyminiszternek, amelyben ő is utalt a Muraköz és Alsólendva megszállására.45 Tájékoztatta a belügyminisztert, hogy Alsólendván a hivatalok és a magyar tisztviselők tovább működtek, azonban a helyiségekben horvát csendőrök is jelen voltak. A városban a jugoszlávok 25–30 embert, akiket a zalai főispán részéről elrendelt novemberi statárium végrehajtásával ösz szefüggésbe hoztak, letartóztattak és Horvátországba vittek, ahol rendes bíróság elé akarták őket állítani. Közülük azonban időközben (a magyar bizottság odaérkezése előtt) 17 személyt elengedtek, akikről kiderült, hogy 1918 novemberében semmiféle túlkapást nem követtek el. A jelentés folytatásában a főjegyző a Habacher alezredes által december 26-án Csáktornyára kiküldött küldöttség útjára utalt, amely szerint a jugoszláv parancsnok közölte annak tagjaival, hogy a „szerbek előrenyomulása csak privát vállalkozás, mert ők csak a Muráig szállják meg az országot”, ezért ő visszarendelte a „szerb csapatokat” Alsólendváról és környékéről. A parancsot azonban nem tartották be, aminek okát a jugoszláv parancsnok – a főjegyző jelentése szerint – azzal a feltételezésével magyarázta, hogy a Muravidékre betörő csoport más utasítást is kaphatott. Arra vonatkozóan azt nyilatkozta a parancsnok, hogy „ezen intézkedéséért és kijelentéséért felelősséget 44 MNL OL K 40 1919-VIII. 62. A hadügyminisztérium rendőri főosztályának összefoglalója a zalai alispán december 25-ei telefonjelentéséről, 1918. dec. 30. 45 MNL OL K 26 1918-XLI. 6702. A Zala megyei főjegyző jelentése a belügyminiszternek, 1918. dec. 27.