Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Göncz László: A muravidéki szlovénok és a Mura mente helyzete 1918 őszétől a Tanácsköztársaság létrejöttéig
A MURAVIDÉKI SZLOVÉNOK ÉS A MURA MENTE HELYZETE 730 Muraközben álltak össze – mindenütt fosztogatni kezdtek, még a Murától északra fekvő, szlovénok lakta falvakban is, s néhány alsólendvai, novai és letenyei járásbeli magyarok lakta falut sem kíméltek. A helyzet annyira elfajult, hogy a főispán – belügyminiszteri engedéllyel – november 6-án statáriumot rendelt el, amely november 17-éig volt érvényben. 17 A Muraközben kivégzettekről, valamint a harcokban elesettek számáról eltérő adatok láttak napvilágot. Kővágó László összefoglalója szerint a belügyminisztériumi információkra hivatkozó újságok először 50, később 30 kivégzettről írtak, Weisz Endre Zala megyei jogtanácsos a belügyminiszternek intézett jelentésében 137 kivégzettet említett, miközben Hamburger Jenő, az akkori nagykanizsai kormánybiztos utólag, a Proletár 1920. október 13-ai számában közzétett cikkében 173 paraszt felakasztására utalt.18 A már említett Ivan Novak 280 horvát áldozatról beszélt, akik között feltehetően nemcsak a statárium által kivégzettek, hanem a statárium előtti harcokban elesett muraközi horvátok egy része is szerepelhetett. Kővágó László többször idézett írásában megállapította, hogy a muraközi események nem használhattak a horvát–magyar viszony javulásának. 19 A zágrábi nemzeti tanács kihasználta az eseményeket arra, hogy a muraközi horvátok megvédése címén határozottan kinyilvánítsa és nyomatékosítsa a tájegységre irányuló igényét. A területszerzés célja volt fontos, az említett testületet nem igazán foglalkoztatta, hogy a november első napjaiban bekövetkező muraközi lázadás inkább szociális vagy magyarellenes alapon történt-e. Kővágó – az egypártrendszer történetírási elvárásának szellemében – a szociális mozgatórugóra helyezte a hangsúlyt (amit rajta kívül mások, például a muravidéki Jerič is, állítottak). Ennek valóságtartalmát ugyan nehéz cáfolni, de az biztos, hogy a horvát nemzeti integráció szempontjából a másik, a nemzeti szempont jött jobban kapóra.20 A magyar hatóság beavatkozásáról, amely a statárium formális megszűnése után is folytatódott, a Zalai Hírlap úgy számolt be, hogy a Muraközben a „lénye gesen felemelt létszámú muraközi csendőrőrsök szorgalmasan dolgoznak, hogy a múlt hetekbeli rablások és fosztogatások tettesei az igazságszolgáltatás keze alá kerüljenek”.21 A statáriumot bevezető zalai főispánt, Bosnyák Gézát, Hamburger Jenő kormánybiztos javaslatára, a minisztertanács felmentette tisztségéből, mivel őt tették felelősé a muraközi durva, sok ember halálát okozó fellépésért, valamint – közvetve – a Muraköz már feltételezett elvesztéséért. A főispán felmentését a 17 MNL ZML Zala Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai, közgyűlési jegyzőkönyvek (a továbbiakban: IV.402.a.), 1918. dec. 13. 38002/1918. 362. 18 Kővágó L.: A magyarországi délszlávok i. m. 102–103. 19 Uo. 104. 20 Uo. 105.; Jerič, I.: Moji spomini i. m. 40–44. 21 A Muraköz ügye. Zalai Hírlap, 1918. november 29. 1–2.
