Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Göncz László: A muravidéki szlovénok és a Mura mente helyzete 1918 őszétől a Tanácsköztársaság létrejöttéig
GÖNCZ LÁSZLÓ 731 Zala Megyei Törvényhatósági Bizottság 1918. december 13-ai ülésén formálisan is elfogadták. 22 Időközben, 1918. október 29-én, megalakult a Szlovén–Horvát–Szerb Állam, 23 Zágráb központtal, ami a Muraközben – a zavargásokkal, valamint a statárium általi durva megtorlással párosulva – rendkívül feszült hangulatot idézett elő. A tájegység központi helyén, Csáktornyán koncentrálódott a magyar értelmiség, valamint a magyar érzelmű lakosság jelentős hányada, ezért ott a jugoszláv „veszélyre” különös érzékenységgel figyeltek. Az események hatására a csáktornyai nemzeti tanács nevében Isoó Viktor elnök levelet intézett Károlyi Mihály miniszterelnökhöz, melyben figyelmeztetett arra, hogy „a délszláv birodalom a Muraközt is magának követeli”. Isoó szerint a lakosság Magyarországhoz ragaszkodott, „mert a Zrínyiek földje ezer éve Magyarországhoz tartozott”, valamint azért, mivel „nagyközségeit ízig-vérig magyar értelmiség, falvait pedig oly különleges nyelvjárású horvát nép lakja, amely eddig mindig örömmel vallotta magát Magyarországhoz tartozónak”.24 Ahhoz nem fér kétség, hogy a nemzeti tanács elnökének álláspontját a Muraközben többen vallották, amint azt Kolbenschlag alispán korábban már említett kérdésére a csáktornyai járás elöljárói is megerősítették, azonban ez nem volt többségi vélemény. Alaptalan magyarázkodásnak tekinthetőek Isoó azon sorai, melyekben azt hangsúlyozta, hogy a Drávától délre élő, kevésbé művelt lakosságtól a muraköziek merőben eltértek. Abban azonban igaza volt, hogy a muraközi horvátok nyelve különbözik a Dráván túli horvátok és a stájer határszél mentén élő szlovénok nyelvétől. A csáktornyai nemzeti tanács elnöke idézett levelét azzal a kéréssel zárta, hogy a miniszterelnök támogassa a Magyarország mellett maradás érdekében kifejtett agitációt. A muraköziek hangulatára, valamint a Muraközzel kapcsolatosan horvátországi oldalon kialakult elképzelésekre az 1918. november 13-án megkötött belgrádi konvenció is hatással volt, mivel annak értelmében Magyarország és a létrejött délszláv állam közötti határ nyugati részén a Dráva folyó képezte a demarkációs vonalat. A horvát érdekek szempontjából ez kedvezőtlen fejlemény volt, mert a Muraközt a Szlovén–Horvát–Szerb Államon kívül hagyta. Éppen a belgrádi konvenció megszületésnek napján, 1918. november 13-án került sor horvát részről a Muraköz elfoglalásának első kísérletére. Kővágó szerint a „statárium elől menekülő muraköziek segélykérésére” Varasdról három század, túlnyomórészt 22 Kővágó L.: A magyarországi délszlávok i. m. 106–107.; MNL ZML IV.402.a. 1918. dec. 13. 38002/1918. 362. 23 A Szlovén–Horvát–Szerb Állam a felbomlott Osztrák–Magyar Monarchia délszlávok lakta részeiből 1918. október 29-én, konföderatív alapon létrejött államalakulat volt, amely a Szerb Királysággal való egyesüléséig, 1918. december 1-ig létezett. 24 MNL OL K 40 1918-XVI. 376. A csáktornyai nemzeti tanács elnöke, Isoó Viktor Károlyi Mihály miniszterelnöknek címzett levele, amely 1918. november 26-án érkezett meg a nemzetiségi miniszterhez.
