Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Zeidler Miklós: A Daniélou-misszió
A DANIÉLOU-MISSZIÓ 702 nem kergethette el azért, mert egyet lépett felfelé. Ezért Leygues lett megbízva „pour liquider les affaires” [hogy lezárja az ügyeket]. Briand, ha sorra jön, majd teljes szabad sággal fogja [a] kabinetjét megalkotni. Ezen esetben meg fogja tartani a külügyet is, és sous-secrétaire d’état 108 Daniélou lesz. Briand volt az, qui m’a suggéré l’idée d’aller [voir] ce qui se passe là-bas [aki azt ajánlotta nekem, hogy menjek és nézzem meg, mi történik ott – értsd: Magyarországon], mondotta. Briand nagy barátja a gazdasági összeköttetéseknek velünk, szerinte il les poussera peut-être plus que le gouvernement présent [talán még a jelenlegi kormánynál is jobban fogja támogatni]. Kurzusváltozás Berthelot109 dacára nincs, hanem, mondotta, mi esetleg többet képzeltünk a francia közeledésről vagy legalábbis többet írtunk róla, mint szükséges volt.110 Ők az ezál tal létrejött kis entente -ot 111 el nem hagyhatják, és nekünk is be fog kelleni oda lép nünk. Paléologue-nak azért kellett buknia, mert megvádolták, qu’il favorisait une restoration monarchique en Hongrie [hogy a királyi hatalom helyreállítását támogatja Magyarországon]. A trónbetöltés kérdéséről részletesen referáltatott magának Fouchet által, s engem megkért, hogy a miniszterelnök úr ide vonatkozó beszédjét112 fordít sam le neki. Il faudrait ajourner la solution de cette question [el kellene napolni ennek a kérdésnek a megoldását], jegyezte meg. Pénzügyi és gazdasági helyzetünk különösen 108 A Quai d’Orsay-n addig nem létező, de Briand által most Daniélou-nak szánt államtitkári poszt létrehozását a parlament takarékossági okokból nem támogatta. Daniélou azonban nem maradt feladat nélkül: 1921. áprilistól kilenc hónapon át egy a külügyminisztériumon belül újonnan felállított hivatalt, a külföldi francia befolyás erősítését és a külpropaganda irányítását végző főbiztosságot vezette. 109 Philippe Berthelot (1866–1934) francia diplomata. Különlegesen erős befolyását az első világháború idején a külügyminisztériumban az európai ügyek osztályvezetőjeként, később főtitkárként (1920. szept. 30. – 1921. dec. 25., 1925–1933) gyakorolta, miközben erősen németellenes s közvetve magyarellenes külpolitikát folytatott. 110 A titkos tárgyalásokról már május végén kiszivárogtak információk – magyar forrásból is –, június 2-án pedig már parlamenti interpelláció hangzott el a MÁV esetleges bérbeadása ellen, amit a sajtócenzúra töröltetett a napilapokból. A hézagos információkból a szélesebb közönség a magyar nemzetgazdasági érdekeknek a franciák javára történő kiszolgáltatására következtetett, és ellenezte a tervezett megállapodást, amelynek magyar szempontból előnyös elemeit nem méltányolta. A brit, az olasz, a csehszlovák, a jugoszláv és a román diplomácia szintén tiltakozott a magyar–francia különmegállapodás ellen, s részben ez vezetett az 1920. augusztusi csehszlovák–jugoszláv szövetségi szerződéshez. Vö. 111. jegyz. 111 Csehszlovákia és Jugoszlávia 1920. augusztus 14-én kötött szövetségi szerződést a magyar revíziós törekvések megakadályozása céljából. Később hasonló megállapodást kötött Csehszlovákia és Románia (1921. ápr. 23.), majd Románia és Jugoszlávia (1921. jún. 7.), s ezt követően a három bilaterális szerződés által összeállt csoportot nevezték kisantantnak, amely utóbb politikai és gazdasági téren is szorosabbra fonta együttműködését. A szerződések szövegét magyarázatokkal közli: Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918–1945. A két világháború közötti korszak és a második világháború legfontosabb külpolitikai szerződései. 2. átdolgozott és bővített kiadás. Bp. 1983. 154–159. A Pesti Hírlap névtelenségbe burkolózó újságírója – talán a békekonferenciát megjárt Benda Jenő – már 1920 elején „apró ántánt”, illetve „keleti kisvédettek ántántja” néven gúnyolta a Magyarország ellen irányuló csehszlovák–román–jugoszláv együttműködést, amelynek eredményeként „a kicsinyek, az apróságok, az ágaskodó jelentéktelenségek is teljesen megértik egymást és szent szövetségre lépnek egymással”. Lásd Apró ántánt. Pesti Hírlap, 1920. február 26. 1. 112 Szegedi választói előtt 1920. október 10-én tartott beszédében Teleki leszögezte, hogy Magyarországnak alkalmas időben királyra lesz szüksége, aki azonban csak a magyar koronát viselheti majd.
