Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Zeidler Miklós: A Daniélou-misszió
ZEIDLER MIKLÓS 695 a törvényhozásban is. Ám úgy tűnik, Teleki Pálnak lett igaza, aki már 1921 júniusában megjósolta, hogy Daniélou nem lesz képes megváltoztatni azt a tényt, hogy a magyar–francia kapcsolatoknak nincs nagy jövőjük. Párizsi tárgyalásaiból Teleki azt szűrte le, hogy Magyarország sem a mérsékelt Aristide Briand, sem a nacionalista Raymond Poincaré számára nem tud olyasmit kínálni, amiért ők feladnák a hagyományos francia külpolitikai irányvonalat. Utóbbi „elismeri – írta Bánffy Miklós külügyminiszternek írott jelentésében Teleki –, hogy nem egészen saját hibánkból keveredtünk a háborúba, s ezért a békeszerződés és szövetségeseik érdekein belül szívesen segítenek rajtunk, de ezeken túl vagy ezekkel ellentétben ne várjunk semmit, ezt erkölcsileg nem tehetik. Daniélou is ugyanezt mondotta, ha vitt is bele egy erősebb szimpátia-momentumot, amire Magyarországon való szíves fogadtatására tekintettel kötelesnek látszott érezni magát, s mert szeret a »l’espoir de Hongrie« [Magyarország reménysége] formájában feltűnni s Guernier-vel szemben kedvező beállításba kerülni. Hiszem, hogy Daniélou-t még viszontlátjuk nálunk üzletekben, de tenni értünk a Quai d’Orsay-n nem fog semmit, először, mert végtelen félénk, másodszor, mert már mint »betolakodottat« erősen kikezdték a Quai d’Orsay-n.” 76 Csakugyan nincs nyoma annak, hogy Daniélou a későbbiekben magyarokkal „üzletelt” volna, esetleg beválasztották volna valamely magyarországi gazdasági szervezet vagy vállalat vezetőségébe. Magyarország iránt tanúsított jóindulatáért azonban még 1921-ben megkapta a jutalmát, még ha erre kissé bonyolult megoldást találtak is az illetékesek. A Külügyminisztérium Praznovszky javaslatára úgy döntött, hogy a diszkréció megőrzése érdekében közvetett módon fejezi ki háláját Daniélou fáradozásaiért. Hosszas egyeztetések után, 1921 februárjában, a francia képviselőhöz közel álló napilap, az ekkor már magyarbarát cikkeket is közlő L’Éclair egyik munkatársa – Daniélou bizalmasa –, Mario Dulieni 150 vagon kukorica, 40 vagon árpagyöngy és 30 vagon hántolt borsó kivitelére kapott formális kiviteli engedélyt, amelynek „jutalékát” néhány hónap múlva készpénzben kapta meg. 77 Úgy tűnik, Daniélou ezt követően visszavonult a magyar–francia kapcsolatok ápolásától. Neve a magyar napilapokban és a külügyi iratokban is – legalábbis a Politikai Osztály és a Párizsi Követség mutatókönyveiben – alig-alig bukkant fel. Egy kézzel írott feljegyzés78 azonban arra utal, hogy 1923 elején mégis szerepe le hetett abban a bonyolult folyamatban, amelynek végén két magyarlakta települést 76 Teleki Pál jelentése Bánffy Miklósnak. Bp., 1921. jún. 12. MNL OL K 58 38. cs. 1921–266. sz. (1243. p.) 77 Daniélou megkörnyékezéséről és megvesztegetéséről lásd Praznovszky Iván emlékezései i. m. 218– 227.; Praznovszky Iván jelentése Csáky Imrének. Párizs, 1920. okt. 19. MNL OL K 64 1. cs. 1920–11–540. sz. (439–441. p.); Vegyes belső levelezés (1920. november – 1921. február). MNL OL K 58 38. cs. 1921–115. alapsz. (897–930. p.) 78 Csáky István feljegyzése (D. n. [Párizs, 1923. jan. 31. (?)]). MNL OL K 478 A Határmegállapító Központi Iroda általános iratai, 6. cs. 1923–28–sz. n. (1458. p.)
