Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Zeidler Miklós: A Daniélou-misszió
A DANIÉLOU-MISSZIÓ 696 visszacsatoltak az anyaországhoz. A Nemzetek Szövetsége Tanácsa 1923. január végén kezdte tárgyalni a Magyar–Csehszlovák Határmegállapító Bizottság 1922 őszén kelt beadványát, amely etnikai és gazdasági megfontolásból a Salgótarján környéki határszakaszon fekvő Somoskő és Somoskőújfalu Magyarországnak történő visszaadását javasolta. A Tanács párizsi ülésén René Viviani, Daniélou régi ismerőse elnökölt, s Daniélou maga kérte, hogy a magyar delegáció által készített rövid emlékeztetőt, amely a határmegállapító bizottság korábbi tárgyalásait ismertette, átadhassa kollégájának és beszéljen vele az ügy fontosságáról. A Tanács 1923. április 23-án valóban Magyarországnak ítélte a két falu déli, lakott részét, míg az északon fekvő magaslatokat – a sátorosi állami trachit bányával és a magántulajdonban lévő, kitűnő minőségű bazaltot rejtő Macskalyuk-bányával – csehszlovák területen hagyta. A trachitbánya a csehszlovák állam tulajdonába ment át, a bazaltbánya azonban magyar kézben maradt és egy nemzetközi megállapodás révén többé-kevésbé zavartalanul működhetett – a munkások, a kitermelt kőzet, a gépek és a szállítóeszközök külön engedéllyel léphették át a határt. Daniélou ezzel mintegy pontot tett annak a munkának a végére, amelyet még 1920-ban kezdett el, s amelynek egyik fő célkitűzése éppen a Salgótarján környéki határkiigazítás, valamint az ipari termelés újraindítása volt.
