Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Ugrai János: Iskolai sikerek és társadalmi emelkedés. A sárospataki példa a 19. század első felében
ISKOLAI SIKEREK ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉS 70 tanult. 54 Bern egycsapásra tűnik el az úti célok közül, s váltják fel a német aka démiák, egyetemek. Ebben az 1797-től kezdődő „német szakaszban” Göttingen a legdominánsabb, amit 12 peregrinus keresett fel, Jénát négyen, Marburgot, Erlangent és Hallét pedig egy-egy fő látogatta. A seniorok peregrinációjában az 1818–1825 közötti hét év, valamint az 1830-as évtized kényszerű szünetet jelentett, majd pedig a reformkor végén szinte kizárólagossá vált Berlin szerepe. Bár a német egyetemi anyakönyvi adatokból ritkán derül ki az intézményben töltött idő hossza, némely részletes adatokból, továbbá az életpályák további állomásait nézve tisztán látható, hogy a külföldi tanulmányok ideje a 19. századra lerövidült, és sokszor mindössze 2-3 hónapnyi időt ölelt fel. A későbbi szakaszban is elenyésző azoknak az aránya, akik több akadémiát, egyetemet is felkerestek. 55 Rendszerint csekély idő telt el a seniori tisztségről való leköszönés és az utazás megkezdése között. Ez a többi diák esetében atipikus, hiszen a pénzgyűjtés éveken át tartó – s sokszor végül eredménytelennek bizonyuló – tanítóskodás során zajlott. Ezt a bizonytalan kimenetelű, ám annál több vesződséggel, konfliktussal járó kuporgatást megtakaríthatta a senior. Ennek megfelelően egy részük, 27 fő már a leköszönés évében felbukkan valamelyik külföldi akadémia matrikulájában. Hét főnek egy év várakozás jutott osztályrészül, ennél nagyobb kivárást azonban egyetlen név mellett sem találunk. Ebben, a külföldi tanulás lehetőségének rendezett, olajozott módjában is megragadhatjuk a seniori tisztség által kínált egyik nagy előnyt. A 27 azonnal peregrinációra induló közül két főnél, Török Istvánnál (1781) és Tóth Istvánnál (1792) valami furcsát tapasztalunk: mindketten a seniori tisztségük előtt megjelentek külföldön, majd kiiratkoztak, s nagyobb idő elteltével újabb peregrinációra vállalkoztak. Török Istvánnál gyanúsan illeszkednek egymáshoz a leideni, sárospataki seniori, majd a berni bejegyzések adatai: olyan, mintha manapság utazna az illető Nyugat-Európából hazánkba, majd hivatala lejárta után rögtön vissza. A gyanún túl azonban egyelőre többet nem tudunk. Tóth kapcsán viszont biztosan tudhatjuk, hogy a peregrinációs adattár összeállítója téved: az olvasható, hogy az 1791 októberében be-, majd 1792 decemberében kiiratkozó Tóth István 1793 májusában újra beiratkozott a berni akadémiára. 56 54 Török István Bern mellett Leiden, Csabay András pedig Bern mellett Utrecht és Erlangen névkönyveiben bukkan elő. Lásd Bozzay Réka – Ladányi Sándor: Magyarországi diákok holland egyetemeken 1595–1918. (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban 15.) Bp. 2007. 1951.; Szögi László: Magyarországi diákok németországi egyetemeken és főiskolákon 1789–1919. (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban 5.) Bp. 2001. 3259. 55 Mindössze Futó Dánielről (1840) tudjuk, hogy Berlin előtt Hallében is tanult mintegy négy hónapot. De a két helyszínen összesen alig töltött hét hónapot. Szögi L.: Magyarországi i. m. 156., 4406. 56 Hegyi Ádám: Magyarországi diákok svájci egyetemeken és akadémiákon 1526–1788/1798. (Ma gyarországi diákok egyetemjárása az újkorban 6.) Bp. 2003. 450.
