Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Ugrai János: Iskolai sikerek és társadalmi emelkedés. A sárospataki példa a 19. század első felében
UGRAI JÁNOS 71 Ez nemcsak a seniori hivatali időnek mond ellent két pontban is (1792 júliusától a következő júniusig viselte azt), hanem Tóth István önéletrajzi nyilatkozatának is: ebben az áll, hogy 1791-ben contrascriba volt Sárospatakon, s csak seniori leköszönését követően hagyta el a Bodrog partját.57 Ily módon csak Török István kapcsán maradt halvány, bizonytalan gyanú arra, hogy esetleg léteztek többször kiutazó peregrinusok is. A peregrinációból kimaradók névsora egyelőre csak korlátozottan tanulságos. A csak hazánkban tanult seniorok sorában találjuk az egyetlen püspökké emelkedett egykori seniort, Apostol Pált, Czövek István losonci tanárt, valamint a miskolci, majd pataki tanár Orbán Józsefet. Ez azonban határozott következtetésekhez nem elég, hisz Czövek és Apostol a napóleoni háborúk idején, Orbán pedig a 48-as szabadságharc alatt esett el a kiutazás lehetőségétől – egyik esetet sem lehet a saját vonakodásuk számlájára írni. Lelkésszé váló seniorok Következő kérdésünk, hogy ha már a seniorok nem váltak a kollégium szellemi utánpótlásának eminens bázisává, mekkora arányban helyezkedtek el lelkészként – s jellemzően milyen presztízsű szolgálati helyekre jutottak el kimagasló tanulmányaikat követően. Ez annál is inkább lényeges, mivel a kollégiumnak, s különösen az akadémiai ágának a fő funkciója a lelkészi utánpótlás biztosítása volt. Jelenlegi ismereteink szerint a 68 egykori seniorból kilencen bizonyosan nem lettek lelkészek – vagy a korai haláluk, vagy a tanári karrierjük miatt. Öt fő későbbi sorsa egyelőre ismeretlen, 55 főről viszont tudjuk, hogy lelkészek lettek. Ez az alapsokaságnak több mint a 80%-a. Az 55 fő közül három személy szolgálati állomásai még kissé homályosak előttünk. Török Istvánt (1781) csak 1797-től kezdődően tudjuk gyülekezetekhez párosítani, Szabó István (1793) és Báthori Sámuel (1828) pályáját pedig a névazonosság miatt nehéz rekonstruálni. Mindkettejük pályája elvben egymáshoz szépen illeszkedő újabb állomások sorozataként rajzolható föl, ám mindkettő jóval hamarabb kezdődik, mint ahogyan Szabó, illetve Báthori a kollégiumból kilépett volna. Ezek olyan bizonytalanságok, amelyekre eddig nem találtam megnyugtató választ – így hármójukkal a továbbiakban nem számolok. A fennmaradó 52 személy közül 42-en a tiszáninneni kerület gyülekezeteiben szolgáltak. Szászi József (1800) a dunántúli egyházkerületben 57 „Kis világnak világos kis tüköre.” Északkelet-magyarországi református lelkészek önéletrajzi nyilatkozatai 1807–1808-ból. S. a. r. Ugrai János. Sárospatak 2004. 60.
