Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Ugrai János: Iskolai sikerek és társadalmi emelkedés. A sárospataki példa a 19. század első felében
UGRAI JÁNOS 69 akad a körükben. Ez szinte gyökeresen ellentétes a debreceni kollégium seniorainak későbbi sorsával: Debrecenben – az egyébként félévenként cserélődő és jóval kisebb hatalmú – seniorok sorában alig találni két-három olyan egymást követő személyt, akik közül valaki később ne lett volna esperessé, püspökké, egyházkerületi főtisztviselővé. Ugyanígy szokványosnak tűnik, hogy a debreceni kollégium nagy jelentőségű professzorai rendelkeztek diákvezéri tapasztalattal. Itt sokkal egyértelműbben jogosított fel tehát a későbbi karrierre az, ha valaki feljutott a diáktársadalom csúcsára. Jobban körvonalazódik az érvényesülés királyi útja. 51 Peregrinus seniorok A seniori tisztséghez olyan kiemelkedő juttatások társultak, amelyeknek fedezniük kellett az érintettek minőségi külföldi továbbtanulását. Ezért elvileg minden seniornak részt kellett volna vennie a peregrinációban, mégpedig késedelem nélkül. Sőt, a sárospataki senioroknak Bernben külön stipendium is fenn volt tartva, ami hozzájárult ahhoz, hogy tartós legyen az ottani tartózkodásuk. A 68 senior közül ketten hivatali idejük során meghaltak, nekik tehát esélyük sem jutott az elindulásra. A fennmaradó 66 ifjú közül 34-ről (51,5%) tudjuk, hogy biztosan tanultak külföldön. Ez sokkal magasabb arány, mint amit egy átlagos lelkészi kör a magáénak tudhatott: az 1824–1894 között Abaújban elhunyt 104 lelkésznek csak 13,3%-a (14 fő) jutott ki külföldre. 52 Ilyen-olyan híradásokból tudjuk biztosan, hogy kilenc esetben elmaradt vagy útközben hiúsult meg a peregrináció – Somossi Sámuel (1830) például Bécsnél fordult vissza, mert ott érte a hír, hogy Sajókazán lelkésszé választották.53 Ez már a rendszeres peregrináció megbomlásának idejére esett, egy-két emberöltővel korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy egy senior büntetlenül ilyen döntést hozzon. A seniorok úti céljait megnézve tisztán körvonalazódnak tendenciák: a türelmi rendelet után az 1790-es évek végéig mindenki kijutott külföldre, s jellemzően Bern volt a cél. Ezt a „berni szakaszt” ráadásul eleinte hosszú, két évet is rendre meghaladó tartózkodások jellemezték – majd az 1780-as évek végétől szinte szabályszerű fokozatossággal csökkent az idő. Ekkor csak Török Istvánról és Csabay Andrásról tudjuk, hogy más akadémiát is felkeresett, a többség egyedül Bernben 51 Az evangy. Reformátusok Debreczeni Főiskolájának 1589–1913 séniorai. Össze írta Bakóczi János a hajdú böszörményi ev. Ref. Egyház egyik lelkipásztora. TTREL. II. 28-b. 52 Az Abaúji Helvét v. t. követő E.megyében szolgált s elhalt lelkipásztorok életrajza az 1824-dik évtől (1824–1894) TREKL. R.A.V. 3/8. 53 TREKL. B.LIV. 23.225.
