Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Zeidler Miklós: A Daniélou-misszió
A DANIÉLOU-MISSZIÓ 678 viselő – mérsékelt republikánusokhoz csatlakozott, s meglehetősen aktív működést fejtett ki. Három bizottságnak is tagja lett – köztük a nagy presztízsű Külügyi Bizottságnak –, később jegyzőséget vállalt, és ügyesen megválogatott, népszerű témákban szólalt fel. A locronaniak méltányolták is tevékenységét, 1912-ben polgármesterükké választották és 1944-ig meg is tartották hivatalában. 7 Az 1914-es országos választásokon Daniélou – meglepetésre – alulmaradt, s a következő évben e csalódás, valamint két közeli rokonának hősi halála hatására közlegényként bevonult a hadseregbe, de 1916-ban egy balesetet követően végleg leszerelték. Ekkor váratlanul kormányzati megbízatást kapott: Aristide Briand kormányfő a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetésével bízta meg, ami egyben azt is jelentette, hogy Daniélou a francia háborús bel- és külpropaganda egyik fontos tényezője lett. Később a békekonferencia előkészítésében is részt vett, s mindezek az általa nagyon is vágyott külügyi karrier lehetőségét villantották fel előtte. 8 Daniélou 1919-ben megint képviselői mandátumot szerzett – ezt 1936-ig meg is őrizte –, s ezúttal már a baloldali republikánusok (Républicains de gauche ) cso portjához csatlakozott. A jobbközép felé való újabb elmozdulás logikus lépés volt, hiszen így Daniélou belpolitikailag is közelebb került legfőbb támogatójához, Briand-hoz, aki szakmailag és emberileg is nagyra becsülte őt. Daniélou természetesen ismét bekerült a Külügyi Bizottságba, 1920-ban pedig több alkalommal is felszólalt a plénum előtt fontos külpolitikai kérdésekben. Nagy feltűnést keltett a külügyi költségvetés vezérszónokaként 1920. június 21-én elmondott beszéde, amelyben a külpolitika és a kultúrpropaganda összekapcsolásának koncepcióját fejtette ki. Távlati célja egy propagandaminisztérium felállítása volt, amelynek fő feladatául Franciaország nemzetközi imázsának javítását, távlatilag pedig újabb szövetségesek és szimpatizánsok megnyerését szabta. Addig is javasolta, hogy a francia külképviseletek mellett állítsanak fel kulturális intézeteket (Maisons de France), a tengerjáró hajókon pedig létesítsenek múzeumi helyiséget, mozit és a francia találmányokat bemutató mintakiállítást, hogy azok a külföldi kikötőkben országismertető funkciót láthassanak el. 9 Amikor tehát 1920 nyarán a francia parlamentben napirendre került a trianoni békeszerződés ratifikálása, Daniélou éppen „szem előtt volt” és alkalmasnak mutatkozott a törvényjavaslatról szóló képviselőházi jelentés elkészítésére. 7 Patrick Gourlay: Charles Daniélou (1878–1958). La brillante et atypique carrière d’un Finistérien sous la Troisième République. Annales de Bretagne et des pays de l’Ouest 103. (1996) 1. sz. 101–108. 8 Briand döntésének hátteréről Daniélou biográfusa sem közöl részleteket. Lásd Gourlay P.: Charles Danié lou. La brillante et atypique carrière i. m. 109.; Patrick Gourlay: Charles Daniélou (1878–1953). Itinéraire politique d’un Finistérien. Rennes 1996. (a munka online változata itt érhető el: https://bit.ly/ 2Lhm2w6, letöltés 2020. máj. 6.) IV. fej. 56–57. bek. 9 Gourlay, P.: Charles Daniélou. La brillante et atypique carrière i. m. 110–111.; Uő: Charles Daniélou. Itinéraire politique i. m. V. fej. 5–10. bek.
