Századok – 2020
2020 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Békés Csaba: Enyhülés és emancipáció. Magyarország, a szovjet blokk és a nemzetközi politika 1944–1991 (Kiss J. László)
660 TÖRTÉNETI IRODALOM Békés Csaba ENYHÜLÉS ÉS EMANCIPÁCIÓ Magyarország, a szovjet blokk és a nemzetközi politika 1944–1991 Osiris – MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont, Bp. 2019. 397 oldal Békés Csaba monográfiája harminc évnyi kutatómunka szintézise. Létrejötte – a szerző szavaival élve – annak a „levéltári forradalomnak” az eredménye, amely lehetővé tette a hozzáférést az elsődleges források nagy tömegéhez. A nagyszabású elemzés több, mint a magyar külpolitika, de kevesebb, mint a szovjet blokk vagy a kelet–keleti és kelet–nyugati kapcsolatok története. Mindez azt jelenti, hogy a szerző a magyar külpolitikát az összeurópai, kelet–nyugati és a szovjet blokkon belül lejátszódó folyamatok és kölcsönhatások beágyazottságában tárgyalja, többek között olyan egymással összefüggő napirendek fókuszában, mint az NSZK és a keleti tömb országai közötti normalizálódási politika, az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferenciához vezető út és annak következményei. Közvetve a kontinuitás és diszkontinuitás kérdésében is állást foglalva a szerző hangsúlyozza, hogy a külpolitika, a nemzeti függetlenség és a nemzeti érdek fogalma a kommunista diktatúra feltételei között csak akkor értelmezhető, ha azokat nem a demokratikus országok gyakorlatával hasonlítjuk össze. Ehelyett az adott szövetségi rendszeren belül azt érdemes vizsgálnunk, hogy a nyilvánvaló szovjet determináció mellett egy-egy politikai vezetés miként tudta kihasználni a rendelkezésére álló külpolitikai mozgásteret, és ebben az értelemben miként tudta érvényesíteni a szükségszerűen korlátozott nemzeti érdekeit. Az olvasó ehelyütt joggal teszi fel a kérdést, hogy a szerző értelmezésében honnan hová tart annak a magyar külpolitikának csaknem félévszázados utazása, amelynek mind a második világháborút, mind 1956-ot követően szembe kellett néznie mozgásterének drámai megszűnésével, illetve annak a kelet–keleti kapcsolatokra történő redukálódásával. A monográfiában az elemzés a mozgástér teljes elvesztésétől indul, majd a Szovjetunió 1953-tól megvalósuló aktív külpolitikai doktrínájának és a kelet–nyugati enyhülés keretében megvalósuló emancipációs folyamat vizsgálatával folytatódik. Ebben az emancipációs folyamatban Magyarország növekvő mozgástérrel és sajátos, önálló jegyekkel is rendelkező külpolitikai aktorrá válik, annak ellenére, hogy az ország kettős legitimációs deficitje – függés a Szovjetuniótól és a rendszer legitimitásának hiánya – alapjában véve nem változott. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a szerző azt mutatja be: miképp vált Magyarország egyszerű csatlósból viszonylagos partnerré, mozgástere növekedésével miként jutott el a magyar külpolitika a rendszerváltozást megelőző „kvázi-semleges” státusig. A külpolitikai mozgástér elemzése a szerzőnek lehetőséget ad annak bizonyítására, hogy a kelet-közép-európai, Szovjetunió által dominált zárt regionális rendszer korántsem volt homogén, az érdekek, a politikák és a percepciók különböztek, és a külpolitikai döntéshozatal látszólagos külső egysége mögött nem kis mértékben a konfliktusok és a rivalizáló lobbiharcok s ennek megfelelően a politikai mozgástér kihasználásának különböző módszerei és lehetőségei rejlettek. A szerző leleményességét dicséri, hogy számos új fogalmat vezet be a keletközép- európai országok külpolitikai magatartásának jellemzésére. Magyarországot a szerző a „konstruktív lojalitás bajnokának” nevezi, és ezt úgy írja le, mint a szovjet vonal hűséges követése, a Szovjetunióval való nyílt viták kerülése, moderátori szerep, rugalmasság és folyamatos alkalmazkodás a szovjet igényekhez a szovjet blokk multilaterális fórumain, ám ezzel egyidejűleg a mindenkori határok folyamatos tesztelése és lazítása az „ami nem tilos (talán) szabad” pragmatizmusa alapján. Találóak a szerzőnek a „virtuális szövetségről” írt gondolatai, amelyek azt kívánják érzékeltetni, hogy a keleti tömb országai a Varsói Szerződés (VSz) és a KGST multilaterális fórumain egyes kérdések mentén változó alkalmi koalíciókat alkottak. Az NSZK-val történő diplomáciai kapcsolatok felvétele kérdésében a szerző az érintett keszázadok 154. (2020) 3. szám
