Századok – 2020
2020 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Paál Vince: A politika és a publicisztika vonzásában. Gratz Gusztáv pályafutása (Grósz András)
659 TÖRTÉNETI IRODALOM és Bleyer szoros együttműködésének bemutatására, de az események ismertetésekor utal a köztük fokozatosan kialakuló alapvető véleménykülönbségekre is. Hiszen míg Bleyernél – a hazai nemzetiségpolitikában való csalódottsága miatt is – az 1920-as évek második felétől egyre nagyobb szerepet kapott a népközösség (Volksgemeinschaft) elvének képviselete, amely a német néphez való tartozás tudatát emelte ki, egyenrangúnak tekintve azt a magyar államközösség (Staatsgemeinschaft) iránti hűséggel, addig Gratz a népközösség elvéből következő bármiféle külső beavatkozást elítélt és elsődlegesen a magyar állammal való kompromisszumokban látta a nemzetiségi kérdés alakításának eszközét. „Az, hogy én német származású vagyok és német kultúrámhoz ragaszkodom, természetesen nem akadályoz meg abban, hogy politikailag teljesen magyarnak érezzem magam, és ezen hazám érdekei sokkal inkább a szívemen fekszenek, mint a Német Birodalom érdekei. Ha e kettő összeütközésbe kerül, akkor én fenntartás nélkül Magyarország érdekeinek adom az elsőbbséget” – idézi a szerző Gratzot, aki a Gestapo egyik altisztje előtt nyilatkozott így 1944-es elhurcolása előtt, jól fejezve ki alapállását. (426.) Paál munkájában Gratz elsősorban a kormány és a német nemzetiség közötti közvetítőként jelenik meg, amit a politikus vállalt is. Mediátor szerepe ellenére kész volt ugyanakkor konfliktusokba bonyolódni a német nyelvi és kulturális jogokért a közigazgatással és a kormányzattal, valamint a Népművelődési Egyesületen belül kibontakozó radikális ellenzékével szemben is. Gratz közvetítői szerepe mellett ezt a vitákat gyakran felvállaló magatartását is érdemes lett volna a kötetben nagyobb mértékben hangsúlyozni. A szerző által találóan kétfrontos harcként jellemzett időszakban, elsősorban Bleyer 1933. decemberi halálát követően mutatkozott meg markánsabban Gratz elnöki tevékenysége, amikor véget ért a Bleyerrel való vezetői társutassága, valamint a Népművelődési Egyesületen belül világosabban kettévált a deutschungar- és a völkisch irányzat. Gratz (és társai) törekvéseinek azonban sem a belpolitikai változások, sem az európai politika fejleményei nem kedveztek, így a Volksbund megalakulása után 1938 végén lemondott a Népművelődési Egyesület elnöki posztjáról. Egyik fejezetcímében Paál találóan jellemzi Gratz politikai pályáját a Horthy-korszak első felében helykeresésként, de ezt a meghatározást lényegében a rendszer teljes időszakára is vonatkoztathatjuk. A nemzetiségpolitika területén és egyes gazdasági/politikai megbízásai kapcsán, valamint 1926-tól a kormánypártban helyet foglaló parlamenti képviselőként Gratz számos kérdésben szorosan együttműködött a végrehajtó hatalommal, de liberális és legitimista nézetei, valamint a dunai államok együttműködésével kapcsolatos elképzelései mégis távolságtartóvá tették a kormánypárttal szemben, ahonnan 1935-ben ki is lépett. A német megszállást követően elhurcolása Mauthausenbe lényegében már egy a politikai elképzeléseit megvalósítani nem tudó politikust érte, akinek pályafutása e tekintetben az 1945 utáni időszakban nem csak korai halála miatt ért véget. Paál ír a kevesek által ismert szomorú tényről is, hogy az 1946 őszén elhunyt Gratz sírhelyét a Farkasréti úti temetőben néhány évtizeddel később felszámolták, így napjainkban már nem látogatható. (438.) A politikus személye – a szinte kizárólag nemzetiségi politikával foglalkozó és a korabeli németség körében népszerűbb Bleyerrel szemben – a magyarországi német köztudatban is kevésbé van jelen, így nevét nem őrzi múzeum, iskola és egyesület sem. Ám ha csak a hazai németek nyelvi és kulturális jogai melletti elköteleződését tekintjük, illő és indokolt lenne, hogy Gratz nevét is méltó módon örökítse meg az utókor. Gratz Gusztáv munkásságának megismerésében és emlékének megőrzésében nagy előrelépést jelent Paál Vince munkája, amely forrásokban gazdag, az eddig megjelent anyagokat jól összefoglaló és hasznosító, valós hiányt pótló és a politikus bemutatásához döntően hozzájáruló monografikus munka. Grósz András
