Századok – 2020
2020 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Paál Vince: A politika és a publicisztika vonzásában. Gratz Gusztáv pályafutása (Grósz András)
658 TÖRTÉNETI IRODALOM iglói gimnáziumi éveinek cipszer szellemisége bizonyosan döntően hatott magyar és német identitásának alakulására. Paál hitelesen mutatja be Gratz eszmeiségének fejlődését, amelyet gyermek- és ifjúkorának – a szerző által is kiemelt – multikulturális miliője, valamint az a családi és iskolai közeg alapozott meg, amelyben úgy őrizték a német kultúrához való ragaszkodásukat, hogy közben nem váltak hűtlenné magyar hazájukhoz sem. Számára a soknemzetiségű Monarchia jelentette azt a természetes politikai közeget, amelyre politikai pályafutása idején is gyakran hivatkozott. Mindamellett tisztában volt a dualista korszak társadalmi, gazdasági és szociális problémáival, így tevékenyen részt vállalt a rendszer megreformálását célul tűző egyes kezdeményezésekben. Gratznak a Huszadik Század alapításában és a Társadalomtudományi Társaságban vitt vezető szerepét, majd a csoporton belüli, szakításhoz vezető vitákat Paál körültekintően, a különböző álláspontokat gondosan ismertetve tárja elénk (a századfordulón zajló polémiák szakszerű bemutatásának jelentőségét az előszót író Pritz Pál is hangsúlyozza). A társaságon belüli szakadás még távolságtartóbbá tette Gratzot a kibontakozó polgári radikalizmussal szemben, és a korabeli politikai elitbe való integrálódása részben ellenreakció is volt Jásziék álláspontjára. Paál részletesen bemutatja Gratz szerepvállalásait a dualizmus utolsó évtizedében: 1906– 1917 között viselt parlamenti képviselőségének időszakát, a Gyáriparosok Országos Szövetsége vezetését, majd külügyminisztériumi osztályfőnökségét, amelyet csak néhány hónapra szakított meg pénzügyminisztersége a rövid életű Esterházy-kormányban. Gratz elsősorban gazdasági jellegű kérdésekkel foglalkozott, amihez fontos diplomáciai megbízások társultak az első világháború idején. Pénzügyi felkészültségével, a külügyek iránti érzékével és kompromisszumkészségével megnyerte a vezető politikai elit nagy részének bizalmát, így gyakran belpolitikai kérdésekben is kikérték véleményét. Ennek ellenére – ahogy Paál is találóan rávilágít – Gratz valójában egyik politikai csoportosuláshoz sem tartozott igazán, gyakran a saját útját járta nemcsak a dualizmus idején, hanem a Trianon utáni időszakban is. Integratív egyénisége a Monarchia bukása után az 1918–1919-es változásokkal szembenálló ellenforradalmi csoportok közötti együttműködést is segítette. Paál számos forrást felhasználva mutatja be Gratz bécsi követi és néhány hónapos külügyminiszteri időszakát, lépéseit a nyugat-magyarországi kérdés Magyarországnak kedvező rendezésére, jól ábrázolva, hogy mennyire otthonosan mozgott a diplomácia világában. Ugyanakkor a kötetből egyértelműen kiderül az is, hogy szerepvállalása nem tette a kibontakozó ellenforradalmi rendszer feltétlen hívévé, következetes legitimizmusa, valamint liberalizmusa eleve keskeny politikai ösvényt szabott számára. Aktív részvétele IV. Károly 1921-es visszatérési kísérleteiben – amelyekről Paál pontosan, a történéseket szinte percről percre felidézve ír – megrontotta Gratz kapcsolatát a kormányzattal, büntetőjogi eljárás is indult ellene. Ennek későbbi megszüntetése a bizalom helyreállítását fejezte ki Bethlen István miniszterelnök részéről, aki lehetőséget adott számára, hogy a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület elnöki posztja révén bizonyítsa lojalitását a kormányzat iránt. A szervezet élére Gratzot nemcsak a kormányfői bizalom, hanem német gyökerei és politikai előélete is predesztinálta, hiszen 1917-ig szász választókerület élén állt, külügyminisztersége idején pedig – bár szinte csak jelképesen – a nemzetiségügyi miniszteri posztot is betöltötte. A szerző ugyanakkor jól mutat rá arra, hogy Gratznak a német nemzetiségi kulturális és nyelvi jogok melletti kiállása elsősorban liberalizmusából fakadt, kevésbé volt mozgalmi alkat, szemben az egyesület ügyvezetőjével, a bácskai német gazdacsaládból származó Bleyer Jakabbal, aki – hetilapja, a Sonntagsblatt révén is – könnyebben meg tudta szólítani a zömében mezőgazdasággal foglalkozó hazai német népességet. A miniszterelnök Bleyer iránti bizalmatlanságát jelezte Gratz helyzetbe hozása, akinek személye kormányzati és egyházi körökben jóval elfogadottabb volt, mint Bleyeré. A szerző nagy hangsúlyt helyez Gratz
