Századok – 2020
2020 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Paál Vince: A politika és a publicisztika vonzásában. Gratz Gusztáv pályafutása (Grósz András)
657 TÖRTÉNETI IRODALOM Paál Vince A POLITIKA ÉS A PUBLICISZTIKA VONZÁSÁBAN Gratz Gusztáv pályafutása Wolters Kluwer Hungary Kft., Bp. 2018. 481 oldal A történelemtudomány régi adósságát törlesztette Paál Vince azzal, hogy a dualizmus és a Horthy-korszak egyik kiemelkedő politikusa, Gratz Gusztáv (1875–1946) életútját monográfiában dolgozta fel. A szerző számára korántsem volt ismeretlen Gratz életpályája, hiszen doktori disszertációját a politikus 1918 utáni munkásságáról írta, valamint emlékiratainak és utolsó történeti művének (Magyarország a két háború között ) szerkesztésében is jelentős szerepet vállalt. Gratz sokoldalú tevékenységét Paál a megjelent szakirodalomra és eddig nem vagy kevéssé ismert levéltári anyagokra, forrásfeldolgozásokra támaszkodva mutatja be, amelyeket a kötet végi bibliográfiában és a kezdő fejezetben részletez. Ugyanakkor a felhasznált forrás- és irodalomjegyzék imponáló gazdagsága indokolt volna egy jóval részletesebb historiográfiai ismertetőt. A bevezető fejezetben Paál sajnos szinte egyáltalán nem értékeli a Gratz pályafutásáról megjelent munkákat, így nem mutat rá azokra a lényeges különbségekre sem, amelyek például a magyarországi németség egyik vezető személyiségeként is tevékenykedő Gratz megítélésében a szaktörténész Tilkovszky Loránt és a politikus kortársa, a völkisch irányzathoz köthető Johann Weidlein álláspontjai között feszülnek. A kötet fejezetei alapvetően az életpálya állomásainak időrendi sorrendjében következnek, ám a szerzőnek – ahogy bevezetőjében jelzi – a kronológiát olykor mellőznie kellett, mert Gratz a Trianon utáni időszakban egyszerre több tisztséget is viselt, ennek következtében pedig párhuzamos leírások is szükségessé váltak. Ez a fejezetbontás áttekinthetővé teszi a Gratz életútjában bekövetkező változások bemutatását és politikai munkássága főbb állomásainak elemzését. Ennek ellenére talán szerencsésebb lett volna, ha például a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület elnöki tisztét másfél évtizedig betöltő Gratz hazai németséggel kapcsolatos tevékenységét a szerző egy teljesen különálló fejezetben tárgyalja, hiszen nemzetiségpolitikai szerepvállalása pályafutásának egyik igen aktív időszakát jelentette. A szerző Gratz életének ismertetését ősei feltérképezésével kezdi, részletesen mutatva be a politikus családi gyökereit, valamint gyermek- és ifjúkorát, hasonlóan, ahogy az életút leírása is a kései utódok alaposan adatolt felsorolásával zárul a mű végén. A könyv egészére jellemzőek az aprólékos, részletgazdag leírások, ami részben érthető, hiszen a szerző az első Gratz-biográfia írójaként az eseményeket kellő alapossággal akarta elemezni (a források ismertetésével), ugyanakkor a bőséges adatközlések egyes részeiben túlírttá teszik a munkát. Így Paál túlzott részletességgel mutatta be például Gratz őseit (27−36.) és iskolaéveit (36−49.), mert ezek lényeges részek ugyan, de tömörebben is leírhatók lettek volna. Bár a kötetben egy jól átgondolt és igen alapos kutatómunka eredményeit olvashatjuk, talán az egyes fejezetek végéről hiányolhatjuk az adott életszakaszoknak és a politikus cselekedeteinek jobb megértését is szolgáló szerzői mérlegvonásokat, következtetéseket, ahogyan ezt Paál például Gratz nemzetiségpolitikai nézeteit tekintve (424−428.), illetve a kötet végén egész pályafutását összegezve (443−448.) meg is tette. Mindazonáltal az olykor túlzó adatrengetegben Paál több lényeges, eddig tényként kezelt ismeretet cáfol, így például Gratz cipszer származását is. A politikus evangélikus ősei ugyanis a 18. században Salzburgból menekültek Pozsonyba és csak néhány évvel Gratz születése előtt, apja lelkészi kinevezése révén kerültek a szepességi Gölnicbányára, ahonnan csaknem másfél évtized múltán már édesapja újabb szolgálati helyére, Kolozsvárra költöztek. Ennek ellenére századok 154. (2020) 3. szám
