Századok – 2020
2020 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Sorin Mitu: Az én Erdélyem. Történetek, mentalitások, identitások (Sárándi Tamás)
652 TÖRTÉNETI IRODALOM ire, mivel meglátása szerint azok csak így értelmezhetőek helyesen. Kutatásainak összegzése szerint 1848-ban a magyar–román múlt „közös” része véget ért, a román elit külön fejlődési pályát szánt magának, amelyhez – ezt már csak a recenzens teszi hozzá – 1918-ban a teljes román lakosság csatlakozott. A kötet 543 oldalon, hat fejezetbe rendezve összesen 37 írást tartalmaz. A fejezeteket a szerző bevallása szerint tematikusan rendezte, és mindig egy bizonyos kérdéskört járnak körül. Meglátásunk szerint a szövegeket három csoportba lehet sorolni: az első elméleti és módszertani írásokat tartalmaz, ezek a szerző kötetben használt módszereinek lényegét, fejlődését mutatják be. A második csoportba esszészerű írások tartoznak, ezek legtöbbje korábbi beszédek vagy előadások írott, lábjegyzetekkel ellátott változata. A harmadik, egyben legnagyobb rész (az írások mintegy kétharmada) klasszikus értelemben vett tanulmány, mely elsősorban a románság önképével és a mások által róla alkotott sztereotípiákkal foglalkozik. Mitu egyik legfontosabb, újszerű megállapítása az 1848-as forradalom nyomán Erdélyben kirobbanó polgárháborúhoz kapcsolódik. Itt a Naszód vidék kapcsán kimutatja, hogy a korábbi szerzők megállapításaival ellentétben a román parasztok (határőrök) aktív részvételének legfőbb mozgatórugója nem a nacionalizmus volt, hanem a császár személye iránti hűség, illetve ennek esetleges megrendülése. A szerző ugyanakkor finoman érzékelteti, hogy ha 1848 nem is a román nemzet születésének aktusa, de bizonyos folyamatok, tendenciák, amelyek pár évtizeddel később erre az eredményre vezettek, már ekkor elindulnak. Másik fontos megállapítása az erdélyi román nemzet „megszületésében” kulcsszerepet vivő balázsfalvi görögkatolikus püspöki központra és az ehhez kapcsolódó papi szemináriumra vonatkozik. Míg az udvarban a 18. század folyamán végig szigorú erkölcsi előírások voltak érvényben, amelyek alapja a papi nőtlenség volt, addig a gyakorlatban ez sok esetben nem valósult meg. Ennek magyarázatát a szerző a román elit érvényesülési lehetőségének behatároltságában találta meg. A korszakban ugyanis az egyedüli pálya az egyházi hivatás volt, amit az elit tagjai kénytelenek voltak magukra venni, akkor is, ha nem volt meg bennük az ehhez a pályához elengedhetetlen lelki elhivatottság. A kötetben több tanulmány is foglalkozik a román és magyar nacionalizmus egymásról alkotott képével. Mitu legfontosabb megállapítása szerint a román nacionalizmus önképe nem a magyar társadalom által kialakított képre adott válasz: a román szerzők a nyugati művekben – elsősorban úti beszámolókban – megjelenő negatív beállítás korrigálására törekedtek. Az ekképp megalkotott képben a magyarok csak mint magyarázó okok jelennek meg, ugyanakkor kialakult a „mesterelbeszélés”, miszerint a román lakosság esetleges elmaradottságának a magyarok általi évszázados elnyomás az oka. Ami a fentebb említett harmadik megközelítést illeti, a fordítás alapjául szolgáló mű 2013-ban látott napvilágot – ez azonban valójában már a kötet második kiadása volt, eredetileg 2006-ban jelent meg. (Habár nem vetettük össze tüzetesen, az első és második kiadás között nem találtunk lényeges különbséget, csupán egyes szövegeket egészített ki a szerző az időközben megjelent szakirodalmi utalásokkal.) Meglátásom szerint ez jelenti a kötet – pontosabban a magyar fordítás – legnagyobb problémáját. Ugyanis amellett, hogy egy tizenöt évvel ezelőtt megjelent kötet fordításával van dolgunk, még annak részszövegei sem egy időben keletkeztek. Ez a könyv a szerző addig megjelent írásainak válogatása, és van olyan része, amely eredetileg 1988-ban született. Az, hogy egy szöveg több évtizede íródott, önmagában még nem jelent problémát. Számos esetben is előfordult, hogy klasszikussá vált szövegeket évtizedekkel később fordítottak magyarra. A tartalom itt sem avult el, nem szorul korrekcióra. A gond a kötet esszészerű szövegeivel van, melyek fölött hamar eljár az idő. Ezek különböző helyzetekben elhangzott beszédek írott változatai, és amikor azzal találko-
