Századok – 2020
2020 / 3. szám - TÖRTÉNETÍRÓK - Erős Vilmos: Szabó István (1898‒1968) a magyar történeti irodalomban
ERŐS VILMOS 637 „áldozott sokat az irracionális ideológia füstjének táplálására”, e művekben kifejtett felfogása is inkább demokratikus hátterű. A parasztságra vonatkozó tanulmányaiban pedig a földesúr és jobbágy patriarkális viszonya mellett Szabad szerint Szabó István rámutat a két társadalmi osztály közötti ellentétekre is, s a Werbőczy-ünneplés helyett inkább az 1514. évi törvények bosszúálló voltát vagy az örökös jobbágyság rendszerét idézi fel. 84 Az 1848–1849-re vonatkozó konfliktuskört bontja ki azután Szabad György az 1998-as emlékkönyvben megjelent tanulmányában. Szerinte e vonatkozásban Szabónak nem voltak prekoncepciói, s alapjában két felfogás között egyensúlyozva fejtette ki a jobbágyfelszabadítással összefüggő mondanivalóját. Az egyik (például Szekfű Gyula) szerint a jobbágyfelszabadítás elsietett volt, szétzilálta az agrárviszonyokat, és a birtokosságot feleslegesen sodorta válságba. A másik álláspont viszont (amelyben nem nehéz felfedezni Sándor Pálék véleményét) azért bírálta mindezt, mert nem tartotta elég radikálisnak, s a földosztást tekintette a kor aktuális feladatának. 85 Szabad ezután rekonstruálja Szabó István vonatkozó tanulmányainak fő gondolatmenetét, így az irtásföldeket, a szőlőt vagy a taksás földeket érintő problémákat. Egyetért Szabó felfogásával, miszerint igazi földosztó mozgalmak nem voltak 1848–1849-ben, már csak azért sem, mert ezzel a parasztság saját tulajdonjogát is veszélybe sodorta volna (még a leginkább radikális Táncsics Mihály is „a tulajdon szent és sérthetetlen” voltát hangsúlyozta). „A föld tulajdonjogának megszerzése és biztosítása volt a megmozdult parasztok küzdelmének célja, de – hitük szerint – tétje is, amit kockáztatni semmi esetre sem akartak. Legfőképpen ez magyarázza Szabó István legtöbbet támadott megállapításának igazát, miszerint »a jobbágyszabadság nagy napjaiban és izgalmaiban meglehetősen halk hangon jelentkeztek egyértelmű« földosztó törekvések. Szabó István előadásának tényanyaga és érvkészlete már 1948-ban kellő alapot nyújtott ehhez a megállapításhoz. S a hamarosan, az 1848/49-ben lezajlott parasztmozgalmak felszínre emelt nagy tényanyaga sem ingatta meg megállapításának szaktudományi hitelét. Annál kevésbé, hiszen a szerves összefüggéseket fel táró uradalomtörténeti, helytörténeti kutatások – kimondva vagy kimondatlanul – Szabó István megállapításának igazát támogatták.” 86 84 Uő: Szabó István i. m. 517. 85 Uő: Szabó István a felszabaduló i. m. 302. 86 Uő: Szabó István a felszabaduló i. m. 306. Szabad György hasonló gondolatokat fogalmaz meg egy későbbi előadásában is. Lásd Szabad György: A jobbágyfelszabadítás hatása a magyar társadalom szerkezetének átalakulására. In: Jobbágyfelszabadítás 1848. Szerk. Varga János. Bp. 1998. 37–43.
