Századok – 2020
2020 / 3. szám - TÖRTÉNETÍRÓK - Erős Vilmos: Szabó István (1898‒1968) a magyar történeti irodalomban
SZABÓ ISTVÁN (1898–1968) A MAGYAR TÖRTÉNETI IRODALOMBAN 636 Az elsőről megállapítja, hogy még a nagy támadások idején készült, kapcsolódott a Domanovszky-féle mezőgazdaságtörténeti sorozathoz, s tanulságosan különböztette meg az adóztató és termeltető birtokokat, a majorsági gazdálkodás kialakulásában pedig azt hangsúlyozta, hogy ott a súlypont a saját termelésen volt, s így a jobbágy helyzetének összefüggő képét is meggyőzően tudta ábrázolni. A prédium kapcsán leszögezi, hogy Szabó messzemenő gondossággal járja körül a fogalom értelmét, és a rabszolgamunkán alapuló gazdaságnak nemcsak a létrejöttét, de a felbomlását is bemutatja. A Szabó István halálát követően megjelent kötetről végül így nyilatkozik Wellmann: „A harmadik, már halála után megjelent munka: A magyar mezőgazdaság története a XIV. századtól az 1530-as évekig, sajnálatos módon már végső kicsengése a nagy agrártörténetíró munkásságának. Itt is a legjobb rendben követi egymást a népesség alakulásának földerítése, egyike azoknak a tudományterületeknek, melyek művelésében egyébként is követendő utat mutatott, aztán a földművelés s az állattenyésztés ezúttal is szilárd forrásalapokon való bemutatása, s nem marad el természetesen az agrártársadalom mélyreható megjelenítése sem.” 79 Fontosnak és jellemzőnek gondolom Szabad György80 Szabó Istvánról kialakított véleményét is. Szabad Szabóval már az 1950-es években került kapcsolatba, amikor Szabó terjedelmes lektori véleményt készített Szabad kandidátusi disszertációjáról. Viszonyuk következő fontos állomása az 1965-ös kötet, amelybe Szabad György a parasztság kapitalizmus kori hitelviszonyairól írt tanulmányt.81 1968-ban Szabad külön cikkben köszönti Szabót 70. születésnapja alkalmából, két év múlva pedig nekrológot publikál az időközben elhunyt pályatársról, amelyben megismétli Kortárs -beli írásá nak főbb gondolatait.82 Nagy jelentőségű tanulmánnyal szerepel Szabad az 1998-as Szabó István Emlékkönyvben is, ahol Szabónak az 1848–1849-re vonatkozó, a felsza baduló jobbágyság földtulajdon igényeiről szóló tanulmányai kapcsán publikált írást. Itteni gondolatait az 1990-es években egyéb tanulmányaiban is kifejti. 83 Szabad György Kortárs -beli (és Százado k-beli) írása teljes pályaképet ad Szabóról. Munkásságában különösen a népiségtörténeti kutatásokat, valamint a parasztság történetét vizsgáló műveit emeli ki. Szabó népiségtörténetét inkább településtörténetnek vagy történeti demográfiának tekinti, így szerinte az ideológiai vonatkozások kevésbé fontosak, s Szabó mindezzel összefüggésben nem 79 Erős V. : Utak i. m. 62. Megjegyzendő, hogy Wellmann Imre említett hagyatékában még további két Szabó István által írt levél található. Lásd Válogatás Wellmann Imre agrár - és társadalomtörténeti tanulmányaiból i. m. 511. 80 Szabad Györgyről lásd legújabban Kitörés kánonból i. m. 81 Lásd Orosz I.: Szabó István és Szabad György i. m. 82 Szabad György: Szabó István, a történész köszöntése. Kortárs 12. (1968) 1171–1172.; Uő: Szabó István (1898–1969). Századok 104. (1970) 516–518. 83 Uő: Szabó István a felszabaduló jobbágyság földtulajdonlási igényéről. In: Szabó István Emlék könyv i. m. 302–309.
