Századok – 2020
2020 / 3. szám - TÖRTÉNETÍRÓK - Erős Vilmos: Szabó István (1898‒1968) a magyar történeti irodalomban
ERŐS VILMOS 633 Mindenekelőtt a rendkívül széleskörű forrásbázis, illetve a rokontudományok eredményeinek a felhasználása. Közülük is ki kell emelni Szabó és a néprajztudomány kapcsolatát. Balogh rámutat, hogy Szabó Hermann Ottót és még inkább Györffy Istvánt tartotta elődeinek, de megállapítása szerint a legfőbb különbség az volt közöttük, hogy Szabóval ellentétben a kutatók korábban nem érvényesítették a történeti látószöget. A történeti megközelítés elvének meghonosítása a néprajztudományban ezért Szabó egyik fő érdemének tekinthető, ahogyan az is, hogy a mezővárosok parasztpolgársága külön színt képvisel a magyar társadalomfejlődésben. Balogh másik, Szabóval kapcsolatosan fontos észrevétele a népi írókkal való rokonsága s írásaiban ennek hangsúlyozása. Szabót emiatt gyakran érte a „narodnyikizmus” vádja. Kosáry Domokos, Wellmann Imre, Szabad György véleményei Szabó István kevésbé Debrecenhez kötődő értékelői közül hármat szeretnék kiemelni. Egyrészt Kosáry Domokost, aki az 1940-es években, leginkább a Teleki Intézethez kötődően volt közelebbi munkakapcsolatban Szabóval. Másrészt Wellmann Imrét, aki maga is agrártörténész volt, és az Ugocsa megyé től kezdve figyelemmel kísérte Szabó István történetírói pályafutását. Harmadrészt Szabad Györgyöt, akinek Szabóhoz fűződő viszonya kulcsszerepet kap a későbbiekben, főként az 1960-as évekbeli nézeteinek rekonstrukciójához kapcsolódóan. Kosáry67 kétkötetes nagyobb munkájában emlékezik meg részletesebben Szabóról. Elsőként a Görgey-kérdés történetéről írt könyvének új kiadásában 1994-ben,68 ahol főként Szabó 1930-as évekbeli recenzióiról, illetve az 1948-as kötetben az 1848–1849-es szabadságharcról megrajzolt képéről nyilatkozik. Szerinte Szabó 1930-as évekbeli, az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc történetéről készült könyvek ismertetéseiben alapvetően szakszerű és tárgyilagos bírálatokat fogalmazott meg, ám Görgeyvel kapcsolatos képét kritikus szavakkal illeti Kosáry, és nem feltétlenül fogadja el Szabó interpretációját, mely szerint a nemzeti függetlenség kérdésében Kossuthot és Görgeyt elvi ellentét is elválasztotta volna egymástól. Az 1948-as kötetben ugyanakkor szerinte már kiegyensúlyozottabb Szabó Görgey-képe. Ennél is átfogóbb értékelést fogalmaz meg Kosáry Szabóról az 1980-as években született tanulmányában, amely a két világháború közötti magyar történetírás fő irányait mutatja be.69 Itt azt emeli ki, hogy a kezdeti népiségtörténeti 67 Kosáry Domokoshoz lásd például Magyar évszázadok. Tanulmányok Kosáry Domokos 90. szüle tésnapjára. Szerk. Ormos Mária. Bp. 2003. 68 Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története I – II . Bp. 1994. 69 Kosáry Domokos: A magyar történetírás a két világháború között. In: Uő: A történelem veszedelmei. Írások Európáról és Magyarországról. Bp. 1987. 321–355.
