Századok – 2020
2020 / 3. szám - TÖRTÉNETÍRÓK - Erős Vilmos: Szabó István (1898‒1968) a magyar történeti irodalomban
SZABÓ ISTVÁN (1898–1968) A MAGYAR TÖRTÉNETI IRODALOMBAN 628 ítéli meg, mint a szóban forgó rész szerzője. 37 Für különösen az Ugocsa megyé t és A magyarság életrajzát emeli ki, mindkettőt tárgyilagosságáért és a társadalomtörténeti nézőpont következetes alkalmazásáért. 38 A Szabó István életművét tárgyaló munkák közül külön csoportként kezelem azokat az értékeléseket, amelyeknek a szerzői közvetlen tanítványai, akik az egyetemi katedrán is folytatták/folytathatták mesterük tevékenységét. (Für Lajos is közvetlen tanítványnak tekinthető, ő azonban csak az 1980-as években kaphatott katedrát, akkor is Budapesten, illetve később Egerben.) 39 A „tanítványi” értelmezések (sokszor megemlékezések) közül kettőt emelek ki: Orosz Istvánét és Rácz Istvánét. Ők ugyanis számos írásukban tárgyalták Szabó történetírói tevékenységének különböző aspektusait, s átfogó értékeléseket is megfogalmaztak róla. Orosz István már 1978-ban, Szabó István halálának tizedik évfordulóján áttekintést adott a történészről, de később is szinte folyamatosan publikált a debreceni agrártörténeti iskoláról (1985), 1990-ben bevezetőt írt A magyarság életrajza új kiadásához, később kísérő/értelmező tanulmányt jelentetett meg az 1948-as kötet40 hányattatásairól, illetve külön Szabó István Debrecen történelmére vonat kozó kutatásairól. 41 Különösen érdemes kiemelni Orosz 1978-as írását, amely 1982-ben a Bitskey Istvánné által összeállított Szabó István-bibliográfia bevezető tanulmányaként is szolgált.42 Orosz István Szabó munkásságában itt (Für Lajoshoz hasonlóan) alapvetően szintén három irányultságot/témakört különít el: a Debrecen történelmére vonatkozó helytörténeti kutatásokat, a népiség- és településtörténeti munkákat, valamint a parasztságtörténeti műveket. Orosz rámutat például a népiségtörténeti kutatások kapcsán arra, hogy Szabó 1945 utáni településtörténeti munkái szoros kapcsolatban állnak az 1945 előtti népiségtörténeti kutatásaival. A parasztságtörténeti kutatásokkal összefüggésben a legfontosabb mondanivalója az, hogy Szabó István 1945 utáni ilyen jellegű munkái viszont (ellentétben a korábbiakkal) már kevésbé a földesúr és jobbágy patriarchális viszonyáról szólnak, hanem alapvetően a rendi osztálykülönbségek (!) 37 Magyarország története VII. I. 1918–1919, II. 1919–1945. Szerk. Pach Zsigmond Pál – Ránki György – Hajdú Tibor – Tilkovszky Lóránt. Bp. 1976. II. 873–912. A szóban forgó fejezet szerzője Juhász Gyula. 38 Für L.: Magyarságkutatás i. m. 91. 39 Für Lajoshoz lásd Hagyomány és történelem. Ünnepi kötet Für Lajos 70. születésnapjára. Szerk. Gebei Sándor. Eger 2000. 40 A szabadságharc fővárosa Debrecen. 1849. január–május. Szerk. Szabó István. Debrecen 1948. (Reprint: Debrecen 1998.) 41 Orosz István: A debreceni agrártörténeti iskola. Debreceni Szemle II. folyam 5. (1985) 2. sz. 53– 65.; Uő : Egy centenáriumi kötet kálváriája. In : A szabadságharc fővárosa Debrecen i. m. 597–609.; Uő: Szabó István és Debrecen. Debreceni Szemle Új folyam 7. (1999) 1. sz. 104–108. 42 Orosz István: A történetíró munkássága. Alföld 29. (1978) 7. sz. 50–56.; Szabó István 1898 – 1969. i. m. 7–13.
