Századok – 2020
2020 / 3. szám - TÖRTÉNETÍRÓK - Erős Vilmos: Szabó István (1898‒1968) a magyar történeti irodalomban
ERŐS VILMOS 627 miatt azonban megtorpanás következik be, amelyet az 1958-ban történt nyugdíjazás utáni másodvirágzás követett. Für összegzi és értékeli Szabó történetírói szemléletének általános vonásait is, amelyek közül a társadalomtörténeti szemléletet és irányultságot, valamint a komplex módszert, a különböző tudományok eredményeinek a felhasználását, a velük való kooperációt hangsúlyozza. Kiemeli a történetírót jellemző komparatív megközelítést, miszerint Szabó a magyar jelenségeket európai összehasonlításban elemezte és mutatta be.32 Mindezek összegzése után Für felteszi a kérdést: hol jelölhető ki Szabó István helye a magyar historiográfiában? A választ ő Sándor Pál értékelésével gyökeresen ellentétesen, pozitívan (némileg Várdy Béla értékelésével párhuzamokat mutatva)33 fogalmazza meg. Szerinte Szabó alapvetően szembenállt a két világháború közötti történetírás uralkodó irányzatával, a szellemtörténettel, amitől tudományos tárgyilagossága és realista, társadalomtörténeti irányú látásmódja különböztette meg leginkább. E látásmód tárgya pedig mindig is a nép volt. Szabó így leginkább a népi írók törekvéseihez állt közel, így Für Lajos Erdei Ferenc, Veres Péter és Illyés Gyula között jelölné ki a helyét. Für szerint az itt összefoglaltak Szabóra 1945 után is érvényesek maradtak, ebben a korszakban a fenti hármashoz hasonlóan lépett tovább. 34 Für Lajos Szabó István munkásságát értékelő írásai közül egy másikat, a történész születésének 90. évfordulója alkalmából kiadott emlékkönyvben megjelentet is ki kell még emelnünk.35 A szerző itt a két világháború közötti magyar nemzeti ségtörténeti, illetve „magyarságtudományi” kutatásokról adott áttekintést, amelyekben jelentős szerepe volt Szabó István műveinek, majd felidézi azokat az intézményeket, amelyekkel Szabónak is kapcsolata volt, így a Magyarságtudományi Intézetet (az Úr és parasz t kötet kapcsán), a Teleki Intézetet (ők adták ki a Revue d’Histoire Comparée-t, amelyben Szabónak két nagyobb írása is megjelent), az ak kor Bibó István vezetése alatt álló Kelet-Európai Intézetet, ahol Szabó 1948-as parasztságtörténeti tanulmányai láttak napvilágot. 36 Tanulmányának összegzésében Für kitér a népiségtörténet általános értékelésére is, ebben vitázik a tíz kötetes Magyarország története (1978) vonatkozó fejeze tével, ő ugyanis az irányzatot – s benne Szabó szerepét – lényegesen pozitívabban 32 Uo. 21. 33 Steven Bela Vardy: Modern Hungarian historiography. New York, NY 1976. 112–113. 34 Für L.: Bevezető i. m. 26. 35 Für Lajos: Magyarságkutatás a két világháború között. In: Parasztság és magyarság. Tanulmányok Szabó István történetíró születésének 90. évfordulója tiszteletére. Szerk. Rácz István. Debrecen 1989. 79–93. 36 Lásd például Kosáry Domokos: „Kárpát-Európa”-kutatás a Teleki Intézetben. Tóth János interjúja. Valóság 26. (1983) 9. sz. 32–41.
