Századok – 2020
2020 / 3. szám - TÖRTÉNETÍRÓK - Erős Vilmos: Szabó István (1898‒1968) a magyar történeti irodalomban
SZABÓ ISTVÁN (1898–1968) A MAGYAR TÖRTÉNETI IRODALOMBAN 626 Hoffmann szerint azután Szabó e munkáiban arra törekedett, hogy a népiségtörténeti indíttatású parasztságtörténetet a tudományosság jegyében eltávolítsa az igazolhatatlan feltevések világától. 29 „Még levéltáros korában – így emlékezett egy ízben barátai körében – egyik kollégájával sétált a napi szolgálat után a vári sétány árnyas fái alatt. Tervezgették a jövőt, magukét és a tudományukét. Mert az őket körülvevő közegre figyelve felismerni vélték azokat a hangokat, amelyekre – úgy gondolták – választ kell adni a kutatónak, ha megszólaltatja a múltat. A kolléga – most már a tudománytörténet a bizonyság erre – messzelátóan vázolta fel programját. Birtokadománylevelek, határjárások, összeírások hatalmas tömege, s adatainak eleddig hasznosítatlan maradt sokasága került hirtelen új megvilágításba, s felcsillant a remény: sikerül – e források és módszerek révén – a hazai és a szövevényesebb anyagú nemzetközi tudományosság közötti távolságot csökkenteni. Ezzel egyszersmind termékenyebb működésre is remélte serkenteni a história búvárait, nem titkolva, hogy a kulturális kormányzat meg a tudománypolitika elsősorban a népiségtörténet-írástól várta a szakmai élénkülést, valamint a maga működésének tudományos igazolását.” 30 Tanítványok, munkatársak értékelései az 1970–1980-as évekből Igen fontos fejezete a Szabó István-i életmű értelmezésének Für Lajos értékelése, aki Szabó István 1976-os, Jobbágyok–parasztok című kötetét Pölöskei Ferenccel együtt szerkesztette. A munkához Für terjedelmes, Szabó István életművét elemző kísérőtanulmányt is írt,31 amely máig alapvető referenciának számít a Szabó Istvánnal összefüggő irodalomban. Für Lajos Szabó életművének három irányzatát különbözteti meg, s ezeket azután részletesen elemzi is. Egyrészt a Debrecen történetével összefüggő írásokat (külön kiemelve Debrecen és a Hajdúság, valamint a tanyák kérdését); az egyfajta történeti demográfiaként értelmezett népiségtörténeti tanulmányokat, valamint a parasztságtörténeti kutatásokat. Für kitér Szabó pályájának szakaszolására is, ebben az 1928-ig tartó időszakot a felkészülés, az 1938-ig terjedőt pedig az erőgyűjtés periódusának tartja. Szerinte az 1948 körüli korszak volt Szabó történetírói működésének a virágkora, amikor könyvek és tanulmányok egész sora került ki kezei közül. Az ekkori támadások 29 Uo. 7. 30 Uo. 8. 31 Für Lajos: Bevezető. Szabó István-pályakép. In: Szabó István: Jobbágyok – parasztok . Értekezések a magyar parasztság történetéből. S. a. r., bev. Für Lajos. Bp. 1976. 7–30.
