Századok – 2020
2020 / 3. szám - TÖRTÉNETÍRÓK - Erős Vilmos: Szabó István (1898‒1968) a magyar történeti irodalomban
ERŐS VILMOS 625 igazi eszközének a nemzeti önismeret [az idézet kiemelései a szerzőtől] fejleszté sét tekintette. S noha a falvak népének történetével foglalkozott egész életén át – soha nem volt provinciális, mindig kitekintett a határokon túlra, egybevetve a múltban ott történeteket a hazai fejleményekkel. Ennek az állandó kontaktusnak köszönhette, hogy például a falurendszer kialakulását tárgyaló munkája ugyanazon kérdéseket vizsgálja, mint a legmodernebb francia gazdaság és társa dalomtörténeti iskola alkotásai – azzal a nem jelentéktelen különbséggel, hogy ő gazdag forrásanyag birtokában, a lélekszám, a falvak kialakulása, a pusztásodás stb. kérdéseiben nemcsak egyes helységek vagy vidékek tekintetében, hanem az egész országra vonatkozóan tudott általánosan érvényes eredményekhez eljutni.” 24 Pamlényi mellett a másik megemlékezés írója Hoffmann Tamás,25 aki az Agrártörténeti Szemle szerkesztőjeként már az 1960-as évek első felétől közeleb bi szakmai kapcsolatban állt Szabóval. Ő kezdeményezte és szerkesztette azt a magyar mezőgazdaság történetéről szóló, végül befejezetlen szintézist, amelynek egyik része Szabó István végül 1975-ben, posztumusz megjelent tanulmánya volt a magyar mezőgazdaság középkori történetéről. De Hoffmann volt Szabó falutörténeti monográfiájának26 egyik lektora is, s ennek kapcsán igen elismerően nyilatkozott a munkáról. Hoffmann Tamás kiemeli, hogy Szabó István magányos történész volt, akinek bizonyos műveit az uralkodó felfogás esetenként stigmatizálni kívánta, de ő maga e stigmákat felvállalta. Pamlényi Ervinhez hasonlóan különösen az utolsó évtizedet értékeli nagyra Szabó István életművében, és a kapitalizmus kori parasztságtörténeti kötetek kapcsán lehetősége nyílt arra is, hogy pontosítsa korábbi, a jobbágyságra vonatkozó nézeteit. 27 Hoffmann A magyar mezőgazdaság története a XIV. századtól az 1530-as évekig című Szabó István-kötet 1975-ös kiadásának előszavában alapvető megállapításokat tesz a történész életművével kapcsolatosan,28 amikor rámutat arra, hogy Szabó 1960-as évekbeli, a középkori agrár- és település-, illetve népesedéstörténetre vonatkozó munkái egy összefüggő koncepcióból származnak, amelyet Szabó még az 1930–1940-es években vázolt fel (és lényegében akkor is gyűjtötte össze annak anyagát is). A kulturális kormányzat a háború előtt alapvetően a népiségtörténettől várt eredményeket (és politikai-ideológiai támogatást törekvéseihez), Szabó agrártörténet-írása azonban ettől több vonatkozásban eltérő utakon járt. 24 Uo. 25 Hoffmann Tamás: Szabó István (1898–1969). Agrártörténeti Szemle 13. (1970) 520–521. 26 Szabó István: A középkori magyar falu. Bp. 1969. 27 Hoffmann T.: Szabó István i. m. 28 Hoffmann Tamás: Előszó. In: Szabó István: A magyar mezőgazdaság története a XIV . századtól az 1530-as évekig. (Agrártörténeti Tanulmányok 2.) Bp. 1975. 7–8.
