Századok – 2020
2020 / 3. szám - TÖRTÉNETÍRÓK - Erős Vilmos: Szabó István (1898‒1968) a magyar történeti irodalomban
SZABÓ ISTVÁN (1898–1968) A MAGYAR TÖRTÉNETI IRODALOMBAN 624 Léderer itt – Szabó István kapcsán is – „sok kitűnő” történészről beszél, akik az ellenforradalom (azaz a Horthy-rendszer) idején a szellemtörténet jegyében tévelyegtek, azóta azonban már a helyes, a marxizmus felé vezető útra léptek. Szabó István életművében ilyen helyes iránynak tekinti a parasztságtörténeti kutatásokat, és külön érdemének tartja, hogy óriási anyagfeltárással (is) dolgozott. 19 Léderer Emma mindezt magára is érvényesnek tartja, ahogyan Szekfű Gyulára is (aki 1941-ben tért „helyes” útra), ugyanakkor negatív példaként nevezi meg Hóman Bálint és Deér József esetét, akik ezt a fordulatot nem tették meg. Léderer nyomatékosan rámutat Szabó történetírásának azon érdemére, hogy hatalmas forrásbázist tárt fel és mozgatott. Szabó István munkáiban ugyanis szerinte (még akkor is, amikor a szellemtörténet felé közeledett) óriási az anyagfeldolgozás, ez pedig összeköti őt a Domanovszky-iskola gazdaságtörténelmi tanulmányaival vagy a Mályusz-féle településtörténeti iskola disszertációival. Az 1960-as évek végéről, 1970-es évek első feléből még két szerzőt szeretnék megemlíteni, akiknek álláspontja fontos a Szabó István-i életmű értelmezésének szempontjából. Mindkettőben közös, hogy elsősorban a történész 1960-as évekbeli település- és agrártörténeti munkáit értékelik nagyra, sőt az életművének leginkább kiemelkedő teljesítményeit is Szabónak ehhez a korszakához kötik. Szintén közös jellemvonásuk, hogy az 1950-es és 1960-as évek említett kritikáitól eltérően Szabó István életművét alapvetően pozitívan értékelik, sőt európai vonatkozásait is hangsúlyozzák. Az egyikük Pamlényi Ervin,20 aki Szabó István halála alkalmából írt megemlékezést a történészről. 21 Pamlényi mindenekelőtt a Szabó István által szerkesztett kapitalizmus kori parasztságtörténeti köteteket, A prédiumot, valamint a középkori falutörténeti monográfiákat méltatja. Ezek ugyanis szerinte több vonatkozásban párhuzamot mutatnak a legmodernebb francia gazdaság- és társadalomtörténeti iskola munkáival,22 sőt szélesebben is értelmezik azok szemléletét, mert nem szűkülnek re gionális keretekre, hanem az egész országot felölelik. 23 „Szabó István mint történetíró elsősorban a jelenségek, folyamatok pontos, hiteles, tudományos leírását, rögzítését tartotta feladatának; józan realizmusával sikerült elkerülnie a csapdákat, amelyek e területen már nem egy pályatársát ejtették rabul. A magyar parasztságból nőtt ki, ahhoz tartozott, de nem idealizálta, s nyoma sincs nála a parasztság romantikus szemléletének. A nemzetnevelés 19 Uő: A magyar polgári i. m. 140. 20 Lásd még tőle Pamlényi Ervin : Pályák és irányok . Historiográfiai és művelődéstörténeti tanulmá nyok. Bp. 1989. 21 Uő: Szabó István halálára. Magyar Nemzet, 1969. március 2. 12. 22 Itt feltehetőleg az Annales francia történetírói iskolára gondol a szerző. 23 Pamlényi E .: Szabó István halálára i. m. 12.
