Századok – 2020
2020 / 3. szám - TANULMÁNY - Mikó Gábor: Oszmánellenes hadjáratok lehetőségei a 16. század elején. Kísérlet Szrebernik, Szokol és Tessány várak visszahódítására 1513-ban
OSZMÁNELLENES HADJÁRATOK LEHETŐSÉGEI A 16. SZÁZAD ELEJÉN 614 számára kiutalni. A „legutóbbi adóból – írja az oklevél –, amelyet még Herendi Miklós kincstartósága idején szedtek”, csak 225 forintot kapott meg, így a maradék 125-öt a most befolyt adóból kellett számára kifizetni.195 Herendi Miklós kincstartóságára az utolsó adat 1513. április 5-éről ismert, ám a tisztséget valószínűleg a május eleji gyűlésig betöltötte.196 Mindezen adatok figyelembevé telével nem lehet vitás, hogy Bács megye – és éppígy nyilván az összes többi comitatus is – az 1513. évben csak két alkalommal adózott. Először tavasszal, Herendi kincstartósága idején – ez volt a böjtközép napjáig behajtandó 50 dénár, az egyforintos adó első fele. A második 50 dénárt, az altera medietast azon ban nem az eredetileg tervezett György-napkor, hanem csak az év legvégén fizették meg. Az egyforintos adóból befolyó jövedelemnek tehát legalább a fele majdnem egész évben hiányzott a kincstárból. A hiányzó bevétel magyarázatul szolgálhat azokra a roppant magas adóterhekre is, amelyeket az uralkodó a saját földesurasága alá tartozó városokra és például a szászokra az esztendő folyamán kivetett. (Effajta adókivetéshez természetesen nem kellett semmiféle országgyűlés beleegyezése.) A királyi városoknak a szokásos adói kon felül egyenként 2000 forint hadisegélyt kellett fizetniük a májusi mozgósítás elrendelése után, és ha ehhez hozzátesszük, hogy a szreberniki várak elestére hivatkozva már 1512 novemberében is kértek tőlük 1000 forintot, az annyit tesz, hogy fél év alatt városonként legalább 3000 forint többlet adót kellett beszolgáltatniuk.197 (Összehasonlításképpen: a szabad királyi városok által fizetendő hadise gély az 1501. évi tolnai – szintén egy hadjárat előtti – országgyűlésen csak 1000 forintot tett ki.)198 A bányavárosokat két alkalommal (májusban és október–novemberben) összesen 10 000 forint rendkívüli hadiadó sújtotta, ám abból a novemberi oklevélből, amelyben Ulászló egy évre adómentessé nyilvánította őket,199 kiderül, hogy az év folyamán volt egy harmadik adókivetés is, amelynek az összegét nem ismerjük. A magas adók növekvő feszültséget eredményeztek.200 A Sáros és Szepes 195 1513. dec. 13.: DF 285370. 196 Archontológia 1458–1526. I. i. m. 133. 197 Kérdéses persze, hogy ebből mennyit fizettek be valójában. A Jagelló-kor első évtizedéből vett adatok inkább arra mutatnak rá, hogy a városok az előírt összeget igyekeztek a kincstartónál lealkudni, és sokszor „kompromisszumos” megoldás született. Neumann Tibor: „Minden időkben kegyelmes uratok kívánunk lenni”. A királyi városok adóztatása a 15. század végén. In: Hatalom, adó, jog. Gazdaságtörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Kádas István – Weisz Boglárka. (Magyar Történelmi Emlékek, Értekezések). Bp. 2017. 74., 79–80. 198 C. Tóth N.: Tolnai országgyűlés i. m. 1466. 199 Korántsem biztos, hogy az uralkodó be is tartotta az ígéretét. Neumann T.: Városok adóztatá sa i. m. 95. 200 Erre már felhívta a figyelmet Neumann Tibor is: Neumann T.: Bulgária – Erdély – Temes vár i. m. 116.
