Századok – 2020
2020 / 3. szám - TANULMÁNY - Mikó Gábor: Oszmánellenes hadjáratok lehetőségei a 16. század elején. Kísérlet Szrebernik, Szokol és Tessány várak visszahódítására 1513-ban
MIKÓ GÁBOR 613 áll ez vajon az országgyűlés generális jellegével? Kialakult volna már ekkorra egy olyan gyakorlat, hogy csakis egy generális diéta dönthet erről, a partikuláris diéták és a királyi tanácsülések pedig nem? Vagy csupán azért nem vetettek ki újból adót, mert már a januárban kivetett subsidium beszedése sem sikerült időben: ezt, mint láttuk, a nemesek megakadályozták, és csak a májusi gyűlésen keresztülvitt követelésük teljesítése után voltak hajlandóak a második részletét is megfizetni. Most nézzük, miként történt a subsidium behajtása. A januári diéta határozataiból kitűnik, hogy ennek beszedéséből a korábbi években szokásosnál feltétlenül nagyobb bevételre számított a kincstár. Mint arról fentebb már szó esett, az 1512-ben szedett 50 dénár helyett 100 dénárt vetettek ki, eltörölték az egytelkes nemesek addig élő kiváltságát, amelynek alapján adófizetés helyett harminchat telkenként voltak kötelesek egy lovas katonát kiállítani, és őrájuk is kivetették az adót, valamint más módokon is csökkentették a fizetés alól felmentettek rétegét.192 Az egy forintot eredetileg György-napig (április 24.) kellett volna beszedni, ám a török támadások miatt annak az első felét, vagyis 50 dénárt, már böjtközép napjáig (március 2.) kérték. A második részlet megfizetése azonban tavasszal elmaradt. Július legvégén két Sáros megyébe kirendelt dikátor 54 forintot és 37 dénárt vett kölcsön Eperjestől az adószedés lebonyolításának költségeire, és ígéretet tettek arra, hogy az összeget Márton-napig (november 11.) visszakapja a város. 193 A határidő magyarázatát Ferenc erdélyi prépost és királyi titkár augusztus 20-án kelt levelében találjuk meg, amelyben többek közt azt olvashatjuk, hogy „az országlakosok a legutóbbi diétán úgy határoztak, hogy a királynak megajánlott adó második felét (altera medietas ) Márton napig kell megfizetni”. 194 „Legutóbbi diétán” bizonyára azt a május eleji budai gyűlést kell értenünk, amelyen az adó „második felét” (újból) megajánlották. Érdemes arra is felfigyelni, hogy a januárban kivetett „első részlettel” ellentétben ezúttal hosszú idő volt a beszedésére. Végezetül utolsó, ám legfontosabb láncszemként Beriszló Péternek egy december közepén kiadott oklevelét kell elemzésünkbe bevonnunk. Ebben a kincstartó azokhoz a dikátorokhoz fordult, akik Bács megyében a „jelenlegi 50 dénáros adót” szedik. Ez nem más, mint a Ferenc prépost oklevelében már említett altera medietas , amelyet elvben Márton-napig kellett (volna) be hajtani. Hogy nem újabb adóról van szó, az oklevél egy látszólag lényegtelen, ám számunkra annál fontosabb részletéből derül ki. Az uralkodó 350 forinttal tartozott Kenderessy András palotásnak, amelyet Bács megye adójából kellett 192 Lásd Függelék III/1. 193 DF 229444. 194 „ad festum Martini est per regnicolas constitutum adhuc in superiori dieta, ut subsidii maiestati regie oblati medietas altera dicetur et exolvatur” – DF 217272.
