Századok – 2020
2020 / 3. szám - TANULMÁNY - Mikó Gábor: Oszmánellenes hadjáratok lehetőségei a 16. század elején. Kísérlet Szrebernik, Szokol és Tessány várak visszahódítására 1513-ban
OSZMÁNELLENES HADJÁRATOK LEHETŐSÉGEI A 16. SZÁZAD ELEJÉN 610 mozgósítást a tavaszi hónapok komoly belpolitikai zűrzavarai minden bizonnyal hátráltatták. Végezetül kétségeket vet fel a csapatok összevonásának hatékonysága is (bár ezzel kapcsolatosan további, elsősorban logisztikai kérdések is felmerülnek, tudniillik hogyan oldották meg a csapatok ellátását). Ezt egyrészt Ulászlónak különböző csapatparancsnokokhoz intézett júniusi utasítása, másrészt a Szapolyainak és Bátorinak már a szegedi sereggyűlés után küldött levelei is igazolják. 4. Oszmán katonai akciók. A vizsgált időszakban a török főerők nem Európában állomásoztak. Ennek ellenére komoly erőfölényben voltak, amelyet hatékonyan használtak ki. A taktikájuk, amely a több fronton egy időben alkalmazott betörésekre épült, érezhetően zavart idézett elő a magyar seregek irányításában, és nehezíthette az egységek koncentrációját – ezt azok a júniusban és júliusban kelt oklevelek igazolják, amelyek egyre máshol jelölték meg a lehetséges oszmán támadás várható irányát. 5. A magyar katonai akciók lehetőségei. Pusztán a tényeket összefoglalva: a hadjáratról először tárgyaló diéta után bő fél évvel egy alig néhány hétig tartó rövid expedíciót sikerült elindítani, amely győzelmet aratott ugyan bizonyos oszmán csapatok felett, ám a boszniai várakat már meg sem próbálta visszahódítani, és a célpontként választott Szendrőt sem sikerült elfoglalnia. Valójában az esztendő végére világossá vált: az ország ereje önmagában a status quo ante visszaállítására sem elegendő, még úgy sem, hogy a török főerők nem Európában állomásoznak. A helyzet később már nem változott. 1514-ben Szapolyai János ismét csupán egy igen rövid ideig tartó betörésre vállalkozott, ezúttal Bulgáriába, bár a parasztháború kitörése miatt nem tudhatjuk pontosan, mit tervezett később a magyar hadvezetés.184 Egy évre rá a vajda újabb akciója viszont már Nándorfehérvártól alig 15 kilométerre, Zsarnó váránál vereséggel végződött.185 Távolabbi példaként az 1522. évi havasalföldi hadjáratok is felhozhatók: itt is rövid ideig tartó expedíciókról volt szó. 186 6. Belpolitikai helyzet. Magától értetődik, hogy a hátország stabil politikai hely zete megkönnyíti katonai expedíciók szervezését. Ilyesmiről azonban az 1513. évben aligha beszélhetünk. A hadjárat megindításáig három nagyobb kongregációt is tartottak, amelyek közül kettőn nem valamiféle hadjárat, hanem a nemesség sérelmei és követelései álltak a középpontban. Minden korábbinál nagyobb szükség lett volna – például zsoldosok fogadására – az adókból befolyó jövedelemre, de a tervektől eltérően ennek nagy része csak az év második felében folyt be a kincstárba. Mindez a kormányzatot nagyon nehéz helyzetbe hozta: egy túlerőben 184 Neumann T.: Bulgária – Erdély – Temesvár i. m. 117.; C. Tóth Norbert: Az apátfalvi–nagylaki csata. In: Keresztesekből lázadók i. m. 85. – A keresztes sereg bevetésének céljáról eltérő a két vélemény. 185 Kosáry D.: Külpolitika i. m. 38.; A kérdést legújabban C. Tóth Norbert vizsgálta. Uő: Szapolyai János erdélyi vajda törökellenes harcai (1510–1526). (Megjelenés alatt). 186 C. Tóth N.: Havasalföldi hadjárat i. m. passim.
