Századok – 2020
2020 / 3. szám - TANULMÁNY - Mikó Gábor: Oszmánellenes hadjáratok lehetőségei a 16. század elején. Kísérlet Szrebernik, Szokol és Tessány várak visszahódítására 1513-ban
MIKÓ GÁBOR 609 Az események mérlege Ulászló király oszmánok felett aratott győzelmét augusztus végén ágyúlövésekkel ünnepelték Rómában.181 Mivel azonban a szreberniki bánság három elvesztett vára az 1513. év végén változatlanul török kézen volt,182 érdemes pontokba szedve mérlegre tenni a magyar katonai akciók eredményeit. 1. A szreberniki bánság sorsa. A szakirodalomban régóta rögzült a bánság elvesztésének teóriája, összekötve azzal, hogy az oszmán hadvezetés nagy rést ütött a magyar végvárrendszeren. Való igaz, hogy a központi vár elvesztésével a bánság mint szervezeti egység megszűnt, ugyanakkor az adatokból úgy látom, hogy a területén fekvő erősségek nagyobb része magyar kézen maradt. Véleményem szerint tehát a „rést” sikerült „befoltozni”, a Száva vonalát pedig stabilizálni; az említett várak csak a mohácsi csatát követően kerültek a törökök kezére. 2. A végvárak és a határvédelem helyzete. Jól ismert a végvárrendszer fenntartásának nehézsége, amely valójában meghaladta az ország anyagi lehetőségeit. Ekkor sem volt másként: a határok védelme 1512 telén és 1513 tavaszán elégtelen volt. Bizonyítják ezt Szrebernik, Szokol és Tessány elvesztése mellett a törökök dalmáciai várfoglalásai, a Temesköz védelmének elhanyagolásáról szóló adatok és a területet ért, az előbb említettel nyilván összefüggő sikeres oszmán betörések is. Ugyanerről tanúskodik Török Imre jelentése Nándorfehérvár őrségének és felszereltségének hiányairól, valamint Pét felégetése a Szörényi bánságban. Az említett problémákhoz az is hozzájárulhatott, hogy a temesi ispán, illetve az ezzel együtt járó Alsó részek főkapitányának tisztsége Somi Józsa 1508-ban bekövetkezett halálát követően egészen Bátori István 1511. évi hivatalba lépéséig gyakorlatilag betöltetlen volt. Horvátországban és Szlavóniában pedig az, hogy Bajnai Bot András nem mondott le a báni tisztségről, évekig tartó zavaros politikai helyzetet okozott. 183 3. A mozgósítás. Újból igazolást nyert az a szintén régi múltra visszatekintő tétel, hogy az ország csapatait a nyári hónapokat megelőzően nem lehet összegyűjteni, és nagyobb hadjáratot indítani. Ez esetben a csapatok nagyobb része végül július elejére szállt táborba és jelent meg Szeged mellett. Hozzá kell tennem, hogy a 181 Óváry L.: Oklevél-másolatok i. m. 1054. számú dok. Nem dönthető el egyértelműen, hogy vajon Beriszló avagy Szapolyai győzelmének szólt-e ez, lehetséges, hogy mindkettőről tudtak, hiszen Velencébe is befutottak már augusztus végére a hírek. Wenzel G.: Marino Sanuto II. i. m. 240–241. Későbbi adat alapján azonban úgy tűnik, hogy Beriszló győzelme aratott nagyobb figyelmet, amiről utóbb Istvánffy is megemlékezett, lásd Istvánffy Miklós históriája i. m. 122. 182 Ezeket Bélai Barnabás követ 1513 decemberében a béke feltételeként visszakövetelte a szultántól. Fodor P. – Dávid G.: Magyar–török béketárgyalások i. m. 211. 183 A temesi ispánságra lásd C. Tóth Norbert: Bátori (III.) István politikai pályafutásának kezdete (1503–1511). In: Az ecsedi Bátoriak a XV–XVII. században. Szerk. Szabó Sarolta – C. Tóth Norbert. (Báthori István Múzeum Kiadványai 34.) Nyírbátor 2012. 129–131., vö. ellenben Archontológia 1458–1490. I. 124–125. A bánságra lásd Pálosfalvi T.: Bajnai Both i. m. passim.
