Századok – 2020
2020 / 3. szám - TANULMÁNY - Mikó Gábor: Oszmánellenes hadjáratok lehetőségei a 16. század elején. Kísérlet Szrebernik, Szokol és Tessány várak visszahódítására 1513-ban
OSZMÁNELLENES HADJÁRATOK LEHETŐSÉGEI A 16. SZÁZAD ELEJÉN 596 mát az állandó pénzhiány okozta, az adót ugyanis általában a György-napkor összeült országgyűlés szavazta meg, behajtására pedig leghamarabb a nyár folyamán került sor. Erre zsoldoscsapatok fogadásához volt a legnagyobb szükség. A harmadik tényező, amellyel számot kellett vetni, az esetleges külföldi segítség volt, amelyhez viszont valamiképpen igazolni kellett, hogy a szultáni sereg támad az országra.104 Mivel az oszmán fősereg támadás esetén legkorábban április vége táján indult el Konstantinápoly és Drinápoly környékéről,105 amelynek híre még el kellett jusson Budára, a katonai jellegű segélykérésre sem kerülhetett sor ezen időpont előtt. Ettől az általános képtől azonban legalább egyik részében eltér az 1513. évi helyzet, az egyforintos adót ugyanis a generális országgyűlés már januárban megszavazta, és a behajtását két részletben nem nyárra, hanem György-napig (ápri lis 24.) írta elő. Az első részlet beszedését bizonyíthatóan elkezdték, és bizonyára végre is hajtották. A probléma nem az volt, hogy nem rendeltek el általános mozgósítást, hiszen nagy sereg ellátása nem lett volna lehetséges. Az elégedetlenséget bizonyára az váltotta ki, hogy a szokatlanul korai adószedés ellenére az udvarban – a fenti okok miatt egyelőre – semmiféle előkészületet nem tettek a tervezett hadjáratra vagy zsoldosok fogadására, éppen ellenkezőleg, a főbb méltóságviselők, mint láttuk, a nyolcados törvényszék zárultával egymás után eltávoztak az udvarból. Az elégedetlenséget másfelől az is fokozta, hogy az oszmánok a tavasz folyamán újabb sikeres betöréseket hajtottak végre, mégpedig egyrészt a Temesközben, másrészt Zágráb környékén is.106 Április végére már igen feszült lehetett a helyzet a fővárosban. Ezt mindennél jobban jelzi, hogy Ráskai, akit korábban csak május közepén vártak vissza Budára, április 26-án már ott volt, és arról értesítette Bártfát, Eperjest, valamint Kassát, hogy a május közepére tervezett tárnoki széket „egyes súlyos ügyek miatt” bizonytalan időre elhalasztja. 107 Közben Ulászló elhagyta Budát, és mint már láttuk, Visegrádra ment. A nemesség küldöttei azonban követték, neki és tanácsadóinak pedig Budára 104 Vö. Kosáry Domokos : Magyar külpolitika Mohács előtt. (Gyorsuló idő) Bp. 1978. 127. 105 Szakály F.: A mohácsi csata i. m. 9.; Perjés Géza: Szulejmán ajánlata. In: Uő : Seregszemle i. m. 50. A kérdés historiográfiáját is áttekinti Szabó Pál: 1440 – Nándorfehérvár első oszmán-török ostroma és előzményei. Szeged 2015. 145–151., különösen: 146–147. 106 A velencei követ április 27-én, Budán kelt levelében szó van a Temesvár és Zágráb környéki török betörésekről. Lásd Wenzel G.: Marino Sanuto II. i. m. 235., vö. még uo. 236. (ápr. 27-ei és 29-ei jelentés); Pálosfalvi T.: Bajnai Both i. m. 298., és Függelék III/2., amelyben szintén szó van a Temesközt ért török támadásról. 107 A György-nap huszadik napjára meghirdetett időpontot „propter certas causas et quidem arduas celebrationem eorundem iudiciorum in alium terminum modo inferius denotato duximus prorogandam prorogamusque per presentes, ut dum ipsa iudicia celebrarifacere intenderimus, vobis per litteras nostras significabimus, in eisdemque litteris de termino celebrationis vos certiores reddemus.” – DF 217250.