Századok – 2020
2020 / 3. szám - TANULMÁNY - Mikó Gábor: Oszmánellenes hadjáratok lehetőségei a 16. század elején. Kísérlet Szrebernik, Szokol és Tessány várak visszahódítására 1513-ban
OSZMÁNELLENES HADJÁRATOK LEHETŐSÉGEI A 16. SZÁZAD ELEJÉN 580 szereplő 1520-as esztendővel hozta összefüggésbe, a várak elfoglalását pedig Báli szendrői és Musztafa boszniai bégeknek tulajdonította. Szrebernik az Acta Tomiciana említett, 1518. évi várlajstromában már török kézen lévő erősségként szerepel, de ennél perdöntőbb, hogy az 1519. évi magyar–török fegyverszünet szövegében is a szultán tulajdonában tűnik fel.17 Igaz, hogy az 1512. és 1520. évek közötti nyolc esztendőből rengeteg oklevél maradt fenn, amelyek jelentősebb része még kiadatlan, ám a publikált forrásanyagban nem találtam nyomát annak, hogy a bánság három várát a magyarok 1512 után bármikor is visszafoglalták volna. Ilyesmiről a délvidéki magyar–török harcokról általában jól informált velencei követjelentések sem tudnak.18 Ezek ismeretében, illetve figyelembe véve, hogy Matucsinai a kiadványban már „néhai”-ként szerepel, vitán felül áll, hogy az ominózus Lajos-oklevél valójában az 1512. évi eseményekről számol be.19 A magyar határvédelem és a török hadműveletek 1512 őszén Jóllehet a szreberniki bánság említett három várának elvesztését egyöntetűen a magyar fél komoly katonai kudarcaként ítéli meg a szakirodalom, az események részletes vizsgálata és értékelése még nem történt meg.20 Pedig ezek elvégzése az zal az eredménnyel kecsegtet, hogy egyrészt képet kapunk arról, miként funkcionált a határvédelmi rendszer egy szűk évtizeddel Nándorfehérvár eleste és egy bő évtizeddel a mohácsi csata előtt. Másrészt arra is választ találhatunk, hogy e várak elfoglalása mennyiben rendítette meg a végvonalat, és vajon megkönnyítette-e a törökök későbbi támadó hadjáratait a Magyar Királyság ellen. 17 Erről a fegyverszünet március 28-án kelt, II. Lajos által ratifikált példányából tudunk: Alsó-Szlavóniai okmánytár. Dubicza, Orbász és Szana vármegyék. 1244–1710. Szerk. Thallóczy Lajos – Horváth Sándor. (Magyar történelmi emlékek. Okmánytárak 36.) Bp. 1912. 282. (A II. Lajos által március 28-án ratifikált szöveg.) Vö. még E. Kovács Péter: Jajca és az 1519. évi magyar–török béke. Levéltári Közlemények 63. (1992) 94. – A Szelim által május 30-án kiadott változatban Szrebernik hiányzik, erről a szövegről azonban csak a pápának Budáról minden bizonnyal megküldött latin fordítás nyomtatott kiadásából van tudomásom, lásd Augustinus Theiner: Vetera monumenta historica Hungariam sacram illustrantia II. Romae 1860. 626. – A II. Lajos-féle ratifikációból egy szerb nyelvű szöveg is rendelkezésünkre áll: Slovenský národný archív, Pozsonyi káptalan hiteleshelyi levéltára 28-7-41. (DF 227344.), Szrebernik neve ebben sem olvasható. A török szöveg egyébként feltehetőleg egy szerb nyelvű példányt vett alapul, könnyen lehet, hogy a vár neve ezért hiányzik. 18 Vö. Szakály F.: Egy királyi adománylevél i. m. 489. 19 Vö. Mrgić, J.: Severna Bosna i. m. 160–161. – Nincs adat arra, hogy Matucsinait követően bárki más is betöltötte volna a tisztséget. C. Tóth Norbert – Horváth Richárd – Neumann Tibor – Pálosfalvi Tamás: Magyarország világi archontológiája 1458–1526. I. Főpapok és bárók. (Magyar történelmi emlékek, Adattárak) Bp. 2016. 154. 20 A várak elvesztését tágabb összefüggésben lásd Szakály Ferenc: A török–magyar küzdelem szakaszai a mohácsi csata előtt. In: Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója alkalmából. Szerk. Rúzsás Lajos – Szakály Ferenc. Bp. 1986. 48.; Pálosfalvi, T.: From Nicopolis i. m. 329–344.
