Századok – 2020
2020 / 3. szám - TANULMÁNY - Mikó Gábor: Oszmánellenes hadjáratok lehetőségei a 16. század elején. Kísérlet Szrebernik, Szokol és Tessány várak visszahódítására 1513-ban
MIKÓ GÁBOR 579 figyelmet Ulászló király 1512. november 1-jén kelt oklevelére, amelyben – a korábban Pray által már kiadott okirathoz hasonlóan – arról esett szó, hogy a törökök nemrégiben elfoglalták Szrebernik, Szokol és Tessány erősségeket,12 a három végvár elvesztésének 1512 októbere lett a bevett dátuma, Istvánffy kétségkívül színes – ám emellett konkrét adatokat is közlő – elbeszéléséről pedig már említés sem esett az újabb hazai szakirodalomban. A délszláv szakirodalomban szintén régtől fogva megtalálható mind az 1512., mind az 1520. évi dátum, több hitelt azonban a korábbi időpontnak adtak. Így szerepelt már Vjakoslav Klaićnak a 20. század elején megjelent, a horvát történelmet bemutató nagyszabású munkájában,13 és általában ezt emelték ki későbbi írások is.14 A kutatás számára új adat hosszú idő után a 2000-es évek második felében bukkant fel: egy szerb kutató, Jelena Mrgić több, Észak-Bosznia középkori történetével foglalkozó munkájában felhívta a figyelmet egy olyan, jelenleg a Draskovich-levéltár részeként Zágrábban őrzött oklevélre, amely viszont éppen Istvánffy adatainak egy részét támasztja alá. II. Lajos egy 1520-ban kiadott okiratában ugyanis éppen azokat a birtokokat – így például az Istvánffynál is említett Valkó megyei Nevna várát – adományozta Keserű Mihály boszniai püspöknek, amelyek a néhai szreberniki bán, Matucsinai Tamás hűtlenségi vétke miatt szálltak a kincstárra.15 Matucsinai „bűne” természetesen – miként az oklevél szövegéből részletesen is kiderül – a szreberniki bánság elvesztése volt. A diplomában leírtak nagyban hasonlítanak a kora újkori historikus művében megelevenülő eseményekre: nem őriztette megfelelően a rá bízott várakat, így Szrebernik, Szokol és Tessány a törökök kezébe került. Azt, hogy Istvánffy miért Keserű Mihály testvérét, Istvánt nevezi meg adományozottként, könnyű volt megállapítani. A Mrgić által idézett oklevélben ugyanis éppen István és örökösei szerepelnek adományozottként.16 Bizonyos viszont, hogy a neves történetíró tévedett akkor, amikor az események sorát az oklevélben 12 Szakály Ferenc: Nándorfehérvár 1521-es ostromához. Egy királyi adománylevél köztörténeti tanul ságai. Hadtörténelmi Közlemények 25. (1978) 491. – Korábban egyébként maga Szakály, úgy tűnik, Istvánffynak adott hitelt, és Szrebernik elestét 1520-ra tette. Lásd Szakály Ferenc: A mohácsi csata. 3. kiadás. Bp. 1981. 60. 13 Vjakoslav Klaić: Povjest Hrvata. III/3. Zagreb 1904. 250. 14 Hamdija Kreševljaković: Stari Bosanski gradovi. Naše starine 1. (1953) 21–22., 40.; Aladin Husic: Tešanj u 16. stoljeću. Prilozi za Orijentalnu Filologiju 61. (2012) 302. – 1520-as dátumot adott meg ellenben Đ(oko) Mazalić: Tešanj. Glasnik Zemaljskog Muzeja u Sarajevu. Nova serija 8. (1953) 289–290. Lásd még a következő jegyzetet is. 15 Jelena Mrgić: Transition from Late Medieval to Early Ottoman Settlement Pattern. A Case Study on Northern Bosnia. Südost-Forschungen 65/66. (2006/2007) 58.; Uő : Severna Bosna. 13–16. vek. Beograd, 2008. 160. 460. jegyz., Engel Pál közlése nyomán. – A Zágrábban őrzött Draskovichlevéltárbeli eredetiből. Fotókópiája: DF 233145. 16 Az oklevél jelzetét lásd az előző jegyzetben.
