Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Ugrai János: Iskolai sikerek és társadalmi emelkedés. A sárospataki példa a 19. század első felében
ISKOLAI SIKEREK ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉS 56 körvonalazódott a felismerés, hogy sem közösségi, sem egyéni szinten nem lehet folyamatosan növelni az oktatási ráfordításokat, a növekvő ráfordítások pedig nem mobilizálják feltétlenül a társadalmat, nem csökkentik a különbségeket, illetve nem javítják automatikusan az egyén karrieresélyeit. 12 A kulturális tőkehalmozódás társadalmi kötöttségeivel szemben kialakuló rendszer- és iskolakritikus irányzatok irányították a figyelmet arra, hogy az iskolarendszer mélyszöveteiben zajló mikrofolyamatok, azaz az egyes iskolákban folyó napi munka révén van esély számottevő eredmények elérésére. Leegyszerűsítve: az iskolarendszert könnyű berendezni a meglévő társadalmi struktúra egyszerű reprodukciójára, de a szemmel látható változásokhoz, így például a mobilitás fokozásához nélkülözhetetlen a tudatos, folyamatosan kontrollált pedagógiai munka. Így erősödtek meg a helyi innovációkkal kapcsolatos, az osztálytermi interakciókra, illetve a pedagógusok együttműködő közösségére összpontosító kutatások és kísérletek. 13 E kutatások olyan jelenségekre világítottak rá, amelyek árnyalják, s egy-egy helyi példa erejéig adott esetben akár cáfolják is a makroadatok által festett képet.14 Több ilyen példa közül egyet emelek csak ki, aminek a folytatásban komolyabb jelentősége lesz: az oktatáskutatásban legújabban elterjedt az oktatási reziliencia vizsgálata. A vizsgálat körébe azok a tanulók vagy iskolák tartoznak, akik vagy amelyek a kedvezőtlen szociokulturális körülmények ellenére is tartósan képesek közvetlen környezetük átlagánál jóval színvonalasabb teljesítményre. Az egyéni vagy intézményi szintű reziliencia azért vált központi témává, mert úgy tűnik, hogy e kis léptékben kipróbált és kifejlesztett stratégiák alkalmasak első körben a közvetlenül érintettek mobilizálására, majd pedig az adaptáció révén az iskolarendszer társadalmi mobilitást elősegítő funkciójának erősítésére is. A kis helyi példák tanulságaiból lehet tehát rendszerszintű módosításokat felépíteni. 15 Tudjuk, hogy a múltban is előálltak olyan élethelyzetek, amelyben egy-egy iskola színvonala néhány évtized erejéig jelentős mértékben kora átlaga fölé emelkedett. Kiemelkedő személyiségek (például a nagy pedagógus Tessedik 12 Polónyi István: Az oktatás gazdaságtana. Bp. 2002. 68–80. 13 Vámos Ágnes: A gyakorlat kutatása a neveléstudományban – az akciókutatás. Neveléstudomány 1. (2013) 2. sz. 29–32. 14 Fazekas Ágnes – Halász Gábor: A kurrikulum fejlesztését célzó közoktatási programok implementálása. Neveléstudomány 2. (2014) 24–28. 15 Széll Krisztián: Alacsony társadalmi-gazdasági státuszú általános iskolák légköre és eredményessége. Fókuszban a reziliens és a veszélyeztetett iskolák. Doktori (PhD) értekezés. Pécsi Tudományegyetem. Pécs 2017., különösen: 143–167.; Patakfalvi-Czirják Ágnes – Papp Z. Attila – Neumann Eszter: Az iskola nem sziget. Oktatási és társadalmi reziliencia multietnikus közegben. Educatio 27. (2018) 3. sz. 474–477.
