Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Ugrai János: Iskolai sikerek és társadalmi emelkedés. A sárospataki példa a 19. század első felében
53 SZÁZADOK . () . SZÁM Ugrai János ISKOLAI SIKEREK ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉS A sárospataki példa a 19. század első felében* Kovács I. Gábor mélyre ható kollektív biográfiai elemzésében arra jutott, hogy a polgári korszakban kinevezett több mint ezer egyetemi tanár körében felülreprezentáltak a Tiszáninneni Református Egyházkerületből származó szakemberek. Az összefüggést adatokkal alátámasztó kötet címében a Sárospatak erőtere kife jezést olvashatjuk, ami a helyi kollégium kimagasló jelentőségére utal.1 A pataki iskola történetét áttekintve láthatjuk, hogy időről időre országos szerepre tett szert. Például a türelmi rendelet után itt vezették be először középfokon (1796), majd akadémiai tagozaton (1818) a magyar nyelvű oktatást, egy ideig Sárospatak volt a hazai jogászképzés megújításának egyik fellegvára, az iskola tőszomszédságában fejtette ki tevékenységét Kazinczy Ferenc, s nem utolsó sorban a kollégium ekkor Kossuth Lajos, Szemere Bertalan vagy épp Fáy András iskolájának számított. 2 A térképre és a térség társadalmi-gazdasági folyamataira pillantva meglepő ez a rendszeres megújulási képesség, ugyanis egy olyan felekezeti kultúrrégióról és annak központjáról beszélünk, amelyre legkésőbb a 19. század elejétől a lesüllyedés várt volna. A vallásilag és nyelvileg-etnikailag heterogén térség a városiasodás és az iparosodás során lépéshátrányba került, a hegyaljai borra épülő gazdálkodás hanyatlott. Sárospatak városa nem tudott élére állni más irányú kibontakozásoknak, megmaradt egy szerényen gyarapodó, inkább falusias küllemű, csekély népességszámú, perifériára sodródó kisvárosnak. 3 Az 1800-as évek legelejétől minden adottnak tűnt arra, hogy Miskolc váljon a tiszáninneni reformátusok egyházi és oktatási központjává, a pataki kollégium pedig visszasüllyedjen egy színvonalas (al)gimnázium szintjére. (Egy néhány ezres, kevéssé tehetős, felekezetileg is megosztott kisváros iskolája ugyanis * A tanulmány az EFOP-3.6.1-16-2016-00001 Kutatási kapacitások és szolgáltatások komplex fejlesztése az Eszterházy Károly Egyetemen és A professzionalizáció története Magyarországon a 19‒20 században európai kontextusban című NFKI 132451 számú projekt keretében készült. 1 Kovács I. Gábor: Sárospatak erőterében. A tiszáninneni származású református egyetemi tanárok életrajzi adattára és életútleírása. Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848–1944. III. Bp. 2016. 297–347. 2 A kollégium történetéről és jelentőségéről, nagy felívelő szakaszairól részletesen lásd Dienes Dénes – Ugrai János: A Sárospataki Református Kollégium története. Sárospatak 2013. 3 Bácskai Vera: Városok Magyarországon az iparosodás előtt. Bp. 2002. 103–110.; Beluszky Pál: Magyar ország településföldrajza. Általános rész. Bp.–Pécs 2003. 104–108.; Ugrai János: A Tiszáninneni Református Egyházkerület története. A türelmi rendelettől a protestáns pátensig. Sárospatak 2017. 26–36.
