Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Borbély Zoltán: Nemesi stratégiák és társadalmi mobilitás Felső-Magyarországon a 17. század első felében
52 NEMESI STRATÉGIÁK ÉS TÁRSADALMI MOBILITÁS FELSŐ-MAGYARORSZÁGON Azonban azt, hogy közülük kik kerültek be az örökös főrendek táborába, egyre határozottabban a kormányzat tudatos társadalompolitikai szempontjai határozták meg. Ezek a szempontok pedig alapvetően a rendi polgárháborúk utáni konszolidációt és a magyar király, illetve a katolikus egyház befolyásának erősítését célozták a régióban. Ebben a bizonytalan közegben a társadalmi mobilitás olyan jól ismert lehetőségei, mint a katonai és hivatali karrier, sokkal tovább nyitva maradtak a tehetős köznemesség tehetséges tagjai előtt, mint az ország nyugati részén, ahol a 17. századra szinte egy-egy család kezében monopolizálódott a határvédelmi rendszer és a középfokú közigazgatás irányítása. Esterházy Pál sógorához, Károlyi Mihályhoz írott levelében ennek okát a következőként fogalmazta meg: „Én nem tudom micsoda Afrikához hasonló föld háta az kegyelmetek országa, ki mindenkor hoz valami újságot; itt uram hallani is elunjuk az sok oda történt erdélyi és alföldi dolgokat.” 122 NOBLE STRATEGIES AND THE OPPORTUNITIES FOR SOCIAL MOBILITY IN NORTHERN HUNGARY IN THE FIRST HALF OF THE SEVENTEENTH CENTURY by Zoltán Borbély SUMMARY In the first half of the seventeenth century, the conditions of social elevation in Northern Hungary were still determined by those unwritten rules which had existed for several centuries. One of the most important of these was possession of sufficient landed wealth. This in itself guaranteed the living conditions and prestige for a family that could make commensality (communal dining) in aristocratic circles possible; a social position to be reinforced at the next step by marriage relationships. The wealthy top layer of the common nobility was constituted by some two dozen such families in Northern Hungary. In terms of their lifestyle and social role, these families already belonged to the aristocracy rather than to the ordinary provincial nobility. However, their eventual opportunity to join the group of hereditary aristocrats was predetermined by the conscious social policy of the government. This, in turn, was basically guided by the aims of facilitating political consolidation after the civil wars, and strengthening the positions of the Hungarian king and the Catholic Church in the region. 122 KO. IV. 135.
