Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Glant Tibor: Segélyezés és politika. A kétoldalú amerikai–magyar kapcsolatok kialakítása 1919-ben
SEGÉLYEZÉS ÉS POLITIKA 508 kialakítása tehát a négy nagyhatalom képviselőinek zárt ajtók mögött lefolytatott alkuinak eredménye volt. Ezt Lansing a Külügyminiszterek Tanácsának május 8-ai ülésén világosan meg is fogalmazta: „Lansing úr kifejtette, hogy véleménye szerint a Tanács azokkal a területekkel foglalkozik, amelyek 1914-ben Ausztriához és Magyarországhoz tartoztak. Abban már korábban megállapodtak, hogy ezeket a területeket fel kell darabolni, és el kell választani egymástól Ausztriát és Magyarországot. Ezen országok területét az Új Államok javára kell módosítani, de ezekről a határokról még nem döntöttek. Ezért Ausztria és Magyarország határait külön-külön nem szükséges megvonni, hiszen azok automatikusan kialakulnak az Új Államok határainak véglegesítésével.” 38 A trianoni határok megvonásának történetét Ormos Mária már részletesen bemutatta magyar nyelven is.39 Ezért – egy rövid összefoglalást követően – mi itt elsősorban az amerikaiak szerepére összpontosítunk. 10–12 ülést követően előbb a Csehszlovák (március 24-re), majd a Román–Jugoszláv Területi Bizottság (április 6-ra) is kialakította álláspontját. A Külügyminiszterek Tanácsa a magyar– jugoszláv határt április 25-én, a magyar–román és magyar–csehszlovák határt pedig május 8-án hagyta jóvá. A végső szót a Négyek, illetve az ötökkel kibővített Tízek (valójában kilencek) Tanácsa mondta ki május 12-én. A magyar–román katonai konfliktus legforróbb pillanatában, június 13-án ezeket távirati úton meg is küldték Budapestnek. Ezt követően azonban, július 9–17 között a határokat tovább módosították Magyarország kárára északon és délen, sőt Ausztria javára is. Július 10-én és 11-én a Delegációk Vezetőinek Tanácsa – francia kezdeményezésre – Csehszlovákiának ítélte a pozsonyi hídfőt (ezzel áttolva a határt a Duna déli oldalára), valamint – amerikai kezdeményezésre – Ausztriához csatolta Burgenlandot. Július 9-én ugyanez a testület a muramelléki, 17-én pedig a Pécs– Baranya–Baja vonalat követő határt módosította Jugoszlávia javára. Az osztrák– olasz–jugoszláv fegyveres konfliktus (Klagenfurt ügyében) lezárásaként tehát az olaszoknak adott kedvezményekért kompenzációként a (győztes) Szerb–Horvát– Szlovén Királyságot és (a vesztes) Ausztriát is magyar területekkel kárpótolták. A pozsonyi hídfő megszerzésével a csehek is – erős francia támogatással – meglovagolták az adódó lehetőséget. Ez egyben azt is mutatta, hogy Magyarországgal még Ausztriánál is mostohábban bánt a békekonferencia vezetése. Ennek miértje elsősorban a politikai helyzet alakulásában keresendő. Konkrétan a határbizottságok munkája pedig azt mutatja, hogy az amerikaiak erős moderáló szerepet játszottak a Magyarországgal szembeni túlzott területi követelések leépítése során. 38 Papers Relating to the Foreign Relations of the United States. The Paris Peace Conference, 1919. I–XIII. Washington, DC 1942–1947. IV. 671. 39 Ormos M.: Padovától i. m. 187–205., 274–278.
