Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Glant Tibor: Segélyezés és politika. A kétoldalú amerikai–magyar kapcsolatok kialakítása 1919-ben
GLANT TIBOR 509 Erről egyik párizsi levelében Charles Seymour így írt: „Én mindvégig úgy érveltem, hogy a cseh államnak annál jobb, minél kevesebb német és magyar lakosa lesz, de Sir Joseph [Cook] ragaszkodik ahhoz, hogy nekünk kötelességünk a cseheket a háború alatt hozott áldozataikért megjutalmazni és minden általuk kért területet nekik adni, függetlenül attól, hogy az ott élők akarnak-e egyáltalán cseh állampolgárrá válni.” 40 Amerikai segélyezés és politika 1919 nyaráig A Négyek Tanácsa mindvégig megtartotta Legfelsőbb Haditanácsi pozícióját, és 1919 tavaszán és kora nyarán számos esetben napi politikai kérdésekben hozott döntéseket: így egyfajta államok fölötti, összeurópai szuperkormányzatként is működött. Magyarország sorsát a Tanács által menedzselt ügyek közül három befolyásolta döntően: (1) a bolsevizmus veszélye, (2) az esetleges osztrák– német Anschluss kérdése és (3) az olasz–délszláv konfliktus az Adria, konkrétabban Fiume kapcsán. A bolsevizmust a békekonferencia az európai politika egyik legsúlyosabb politikai kihívásának tekintette. A lenini rendszer és retorika a nyugati civilizáció és értékrend teljes megtagadását jelentette, és élő, valós veszélynek tűnt. Lansing és Wilson már 1918 őszén (még a fegyverszünetek megkötése előtt) a bolsevizmus megfékezését tekintette egyik legfontosabb feladatának, sőt a szovjet-orosz polgárháborúba az amerikaiak köztudottan fegyverrel is beavatkoztak.41 A francia biztonságpolitika egyenesen „a vörös vírus terjedése” elleni „cordon sanitaire”-nek tekintette Közép-Európát. 1919 elején ez a rémálom kezdett valóra válni. Német földön Berlinben a spartakisták, Brémában és Münchenben a helyi kommunisták vették át a hatalmat hosszabb-rövidebb időre. A lengyel–szovjet háború 1919 januárjában elkezdődött, majd Budapesten március 21-én kiáltották ki a 40 Letters from the Paris Peace Conference by Charles Seymour. Ed. Harold B. Whiteman, Jr. New Haven, CT 1965. 176. 41 Egy jellemző idézet a magyar bolsevizmus amerikai megítélésről Nicholas Roosevelt (Coolidge budapesti képviselője) naplójából: „Megkérdeztem Berrimant [helyesen: Barryman, egy amerikai tengerészgyalogos, aki biztonsági feladatot látott el a misszió mellett – G. T.], mit gondol az egész helyzetről. [...] »Nos, Jézusom, ezek mind idióták. Mindent vörösre festettek, és letakarták a régi fazonok szobrait, és Lenin meg a többi orosz nagyágyú gipszöntvény szobrát állították fel. Hm!«, és horkantott egyet.” Arra a kérdésre, hogy szerinte az osztrákoknál is bekövetkezik-e a bolsevik fordulat, Berryman azt felelte, hogy kizártnak tartja, mert: „»Megmondom én, hogy bárki, akinek csak egy csepp vére is angolszász, sosem lesz bolsevik. Ezek szimplán őrültek. Csak a csavargók járnak jól a bolsevizmussal.«” Nicholas Roosevelt: Forradalmi időkben Budapesten és Bécsben. Egy amerikai katona-hírszer ző-diplomata feljegyzései 1919 első feléből. Ford. Peterecz Zoltán. Eger 2019. 272. A bolsevizmus az amerikaiak által szentnek és megkérdőjelezhetetlennek tartott alapjogok (lásd az alkotmány első tíz kiegészítését) teljes tagadása volt. Hasonlóan súlyos problémának tekintették a nőkkel szemben intézményesült erőszakot is.
