Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Borbély Zoltán: Nemesi stratégiák és társadalmi mobilitás Felső-Magyarországon a 17. század első felében
BORBÉLY ZOLTÁN 51 A kállói kapitányságot Barkóczy ugyanis az 1630-as évek végére egyre inkább saját vállalkozásának tekintette, aminek további családias jelleget adott az a tény, hogy közben sógora, Homonnai Drugeth János volt a felső-magyarországi főkapitány. 1641-ben már olyan földesúri jogokat és bíráskodási kiváltságokat kapott meg Kállóra és környékére, amelyeket „éppen csak kegyelmednek és nem a jövendő kapitányoknak engedjük őfelsége nevével, mivel most is szolgált kegyelmed ezekben”.118 A következő évben azonban már a felhalmozott zsoldhátralékok és más egyéb költségei kielégítése fejében Kálló mezővárosát, sőt a kállói kapitányi méltóság örökletes adományát kérte az uralkodótól a fiúági leszármazottai részére.119 Ehhez megszerezte olyan magyar tekintélyek ajánlását is, mint Pálffy Pál vagy Esterházy Miklós, de ajánló levelet kapott III. Ferdinánd testvérétől, Lipót Vilmos főhercegtől is, akivel 1641-ben Lipcse alatt harcolt a svédek ellen.120 Végül azonban sem a mezővárost, sem pedig az örökletes kállói kapitányságot nem sikerült megszereznie, de pályafutását az uralkodó melletti katonai szolgálatban töltötte, amit fiai legalább ilyen eredményesen folytattak. A Barkóczy-ezred az 1670-es évek második felétől egyre gyakrabban feltűnt a császári királyi haderő alakulatai között, vagyis az első reguláris magyar haderők egyikeként tarthatjuk számon, ami 1687-ben hozzásegítette a családot a grófi cím megszerzéséhez is. 121 Összegzés Összességében tehát megállapítható, hogy a 17. század első felében Felső-Magyarországon alapvetően az előző évszázadokban kialakult íratlan szabályok határozták meg a társadalmi emelkedés feltételeit, amelynek egyik legfontosabb eleme a megfelelő nagyságú birtokállomány volt. Ez már önmagában olyan életkörülményeket és tekintélyt biztosított egy-egy család számára, amely megalapozta a kommenzalitás lehetőségét a főnemesi körökben, a következő lépésben pedig házassági kapcsolatokkal erősíthették meg a társadalmi pozíciójukat. A tehetős köznemesség felső rétegét nagyjából két tucatnyi ilyen család alkotta Felső-Magyarországon, amelyek életmódjukat és társadalmi szerepüket tekintve már inkább a főnemességhez hasonlítottak, mint az egyszerű gazdálkodó nemességhez. 118 „Az kállai főkapitányság posztulátumja az őfelsége commissaruisaitól” 1641. márc. 9. Kálló Uo., No. 611. 119 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 166. Konv. 1642. dec. 16. fol. 56, 79. Az Udvari Kamara fogalmazványa Barkóczy László tartozásairól és birtokkérelméről, illetve a kapitányi tisztségről. Bécs, 1642. dec. 16. 120 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 166. Konv. 1642. dec. 16. fol. 59. Lipót Vilmos herceg ajánló levele. Prága, 1642. nov. 15. 61. Pálffy Pál memorialéja 62. Esterházy Miklós levele III. Ferdinándhoz. Pozsony, 1643. dec. 3. 121 A Barkóczy-ezred egy nagyjából 2000 fős alakult volt, amelynek felszereléséről és ellátásáról kezdettől fogva a központi hadügyi apparátus gondoskodott. Lásd Czigány I . : Reform i. m. 129–130.
