Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Glant Tibor: Segélyezés és politika. A kétoldalú amerikai–magyar kapcsolatok kialakítása 1919-ben
SEGÉLYEZÉS ÉS POLITIKA 506 Ezzel párhuzamosan a Hoover vezetése alatt álló ARA megkezdte a segélyezés megszervezését és a segélyek célba juttatását a legyőzött országok területén is. Hoover „technikai tanácsadókat” bízott meg a terepmunka koordinálásával és rendkívüli döntési szabadságot biztosított számukra. Az ARA közép-európai igazgatója Thomas T. C. Gregory lett, a volt Monarchia vasúti hálózatát (az új, ám állandóan változó államhatárokon keresztül) felügyelő Szövetségközi Vasúti Misszió vezetőjének pedig William B. Causeyt nevezték ki. A táplálkozásügyi kérdéseket Alonzo E. Taylor koordinálta, a szénkitermelést és szállítást pedig Anson C. Goodyear. Az ARA minden utódállam fővárosába önálló főhadiszállást is telepített. Bár Hoover írásban arra utasította az ARA munkatársait, hogy politikai akciókban ne vegyek részt, a háború után Gregory azzal dicsekedett, hogy ő személyesen buktatta meg Kun Bélát és akadályozta meg a Habsburgok visszatérését Budapestre. A Coolidge-misszió és az ARA állandó, rejtjeles kommunikációját Párizzsal az amerikai tengerészeti hírszerzés építette ki és biztosította mindvégig. 35 A külügyi csapatot vezető Robert Lansing joggal érezhette úgy, hogy az érdemi diplomáciai munkán kívülre került, hiszen azt – sem Párizsban, sem a lezárult háború terepein – nem képzett, tapasztalt diplomaták, hanem keleti- parti tudósok (Coolidge) és kaliforniai táplálkozási szakértők (Taylor), ügyvédek (Gregory) és bányamérnökök (Hoover) végezték. 1919 júliusában például Párizs arra utasította a Halstead-missziót, hogy senkivel ne tárgyaljon a budapesti tanácskormány leváltásáról, miközben – Hoover tudtával és beleegyezésével – Gregory éppen erről egyeztetett Kun Béla bécsi küldöttjével, Böhm Vilmossal. Így a háborús külpolitika irányítása során Lansing és House közt kialakult ellentét mellett konfliktus keletkezett Wilson és House, valamint Hoover és Lansing viszonyában is. Ezt a helyzetet az elnök meg sem próbálta kezelni, csak az érdekelte, hogy a német békeszerződést mielőbb írják alá és ő maga hazamehessen ratifikáltatni azt. Az ACNP negyedik nagyobb csoportját a gazdasági szakértők alkották – ők azonban nem vettek részt ezekben a konfliktusokban. A Hotel Crillonban elszállásolt ACNP vezetői ennek ellenére rendszeresen tartottak megbeszéléseket, a hírszerzési jelentések napi összefoglalóit pedig William C. Bullitt készítette el számukra. 36 kutatók tanulmányai az amerikai történelemről. Szerk. Frank Tibor. Bp. 2007. 134–157., különösen: 142–147. 35 Glant T.: Herbert Hoover i. m. 383–386. Gergory írása „Stemming the Red Tide” (A vörös áradat feltartóztatása) címmel a The World’s Work című lap 1921. évi 4–6. számában jelent meg. 36 A részleteket lásd Walworth, A.: Wilson and His Peacemakers i.m.; Bullitt jelentései megtalálhatóak a Yale Egyetem levéltárában: William C. Bullitt Papers Ms. 112: 102–109. doboz, Sterling Memorial Library, Yale Egyetem, New Haven, CT.
