Századok – 2020

2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Glant Tibor: Segélyezés és politika. A kétoldalú amerikai–magyar kapcsolatok kialakítása 1919-ben

GLANT TIBOR

505

A kaotikus állapotokat bizonyítja az is, hogy május 1-jei keltezéssel meghívót küldtek Budapestre is, de azt vissza is vonták, arra hivatkozva, hogy a konferencia nem ismerte el a Tanácsköztársaságot Magyarország legitim kormányaként.

32

Wilson morális-retorikai vezető szerepét igazolja az a tény, hogy az önmagát még javában szervező békekonferencia a Népszövetség alkotmányának kidolgozását tekintette prioritásnak. Ezt február 14-én véglegesítették, Wilson pedig még aznap hazautazott, hogy az új összetételű törvényhozás előtt (február 24. – március 4.) személyesen ismertesse a részleteket. Mire március 14-én visszaérkezett Párizsba, már teljesen új helyzet várta. Távollétében ugyanis helyettese, House ezredes abban állapodott meg tárgyalópartnereivel a Tízek Tanácsában, hogy minden legyőzött állammal külön-külön kötnek végleges (vagy annak szánt) békét, ám (Wilson felé gesztusként) a Népszövetség alkotmányát mindegyikbe belefoglalják. Az elnök House fausti alkuját árulásnak tekintette, és jól ismerten bensőséges viszonyuk látványosan megromlott. Ez egyben azt is jelentette, hogy az elsőként tető alá hozott német békeszerződés szolgált mintaként a többi megállapodás vonatkozásában is.33

Ezért hasonlít egymásra mind szerkezetét tekint

ve, mind egyes szövegrészei vonatkozásában az öt Párizs-környéki békeszerződés. Ebben a helyzetben nem volt értelme annak, hogy az elnök június 28-a (a hivatalos Versailles-i aláírási ceremónia) után tovább maradjon Európában, hiszen saját országa belügyeit onnan nem tudta igazgatni. (Amikor július 8-án hazaérkezett, kormánya már hét hónapja nélküle működött. Ilyen „interregnumra” korábban nem volt példa az ország történetében.)

Ahogyan azt fentebb már említettük, az ACNP egymással versengő frakciókra bomlott a békekonferencia korai szakaszában. A korábbi béke-előkészítő bizottság (az Inquiry

) utazó tagjai alkották a „területi, gazdasági és politikai hírszer

zési” részleget, melynek kihelyezett missziója Bécsben állomásozott. A fentebb említett Coolidge professzor onnan küldött tovább szakértőket az egyes fővárosokba: Philip Marshall Brownt Budapestre, Sherman Milest Zágrábba, volt tanítványát és az Inquiry

csehszlovák szakértőjét, Robert J. Kernert pedig Prágába. A Coolidge-misszió május végéig működött, majd Albert Halstead vezetésével hivatalos külügyi delegáció váltotta. Ebben az időszakban számos amerikai tényfeltáró küldöttség fordult meg Magyarországon.

34

sorolták: ez egyben azt is jelentette, hogy előbbiek minden kérdésben, utóbbiak csak a rájuk vonatkozó ügyekben vehettek részt a munkában.

32 L. Nagy Zs.: A

párizsi békekonferencia i. m. 136–137.

33 Inga Floto: Colonel House in Paris: A

Study of American Policy at the Paris Peace Conference. Princeton, NJ 1980.; John Milton Cooper, Jr.:

Woodrow Wilson: A

Biography. New York, NY 2009. 454–505. 34 Magyarics Tamás: Amerikai missziók a Magyar Tanácsköztársaság idején. Múltunk 42. (1997) 4.

sz. 3–38.; Katalin Kádár-Lynn:

George Creel és Magyarország. In: Gyarmatokból impérium. Magyar